Kókuszház és Elízium – 2.rész: Kömüves workshop

Egy éve történt. 2018 február végén érkeztem el arra a helyre, ami minden képzeletem felülmúlta. az általam Édennek nevezett holisztikus hotelhoz, ami Mexikó Yucatán félszigetén található.
Az írásom azoknak ajánlom, akik mernek nagyot álmodni…

Tíz óra lehetett, mire befejeztük a reggelit. Steve-vel a Cococoncrete projekt (kókuszbeton) vezetőjével az étterem mögött a szélhárfánál találkoztunk. Steve magas, kopasz, szakállas fiatalember. Gyakran látom nevetni, ahogy mindenki mást is itt az Elíziumban. Bemutatkoztam neki. Azt mondta ma a kókuszháznál fogunk dolgozni. Miriam odavezetett. Út közben megmutatta az önkéntesek és a munkások szálláshelyét. Az erdő közepébe mentünk. Kecses járda vezetett egy meglepően nagy bambuszépülethez. – meditációs terem, meséli Miriam csillogó szemekkel. -Halkan haladjunk, óra van éppen. Jobboldat, deszkákból lefektetett padlózaton keresztül a mosdókhoz érünk. Észreveszem, hogy csaptelep helyett művészien kirakott kagylódíszből folyik a víz. Kétséget kizáróan odafigyelnek a részletekre. Földúton, magas fák simogató árnyéka alatt elbandukolunk az erdei konyháig, majd innen párszáz lépés után elérjük a kókuszházat. Félkész állapotban van. A vakolatlan falak elől derékmagasságig, hátul nyakig érnek, 3-3 nagy cölöp ágaskodik ki a sarkokból és középről, ami a bambusztetőt tartja. Az épület elején nagy, félbevágott tojás alakú aranysárga deszkalap lesz majd az ablak. Gondolom magamban.

A bioanyagokból készült kókuszház, azaz gyakorlópálya

Bővebben…

Kókuszház és Elízium – 1.rész

Egy éve történt. 2018 február végén érkeztem el arra a helyre, ami minden képzeletem felülmúlta. az általam Édennek nevezett holisztikus hotelhoz, ami Mexikó Yucatán félszigetén található.
Az írásom azoknak ajánlom, akik mernek nagyot álmodni…

Tegnap a bejárati kapuig jutottam el. Spanyolul beszélt hozzám a biztonsági őr úr. Azt vettem ki a szavaiból, hogy Steve, aki a kókuszház projektet vezeti nincs itt, jöjjek vissza másnap reggel. Visszafordultam Bacalarba. A part mentén haladtam. Utoljára Új-Zélandon láttam ehhez hasonló kék vizet. Azúrkéknek hívnám, vagy inkább édenkéknek. Elveszik benne a tekinteted. Nem tudsz más felé nézni, mágnesként vonz a 7 színű lagúna szemet gyönyörködtető látványa.

Háttérben a 7 színű lagúna

Kezdett sötétedni, szálláshely után nézek. Jó lenne a lagúna mellett sátorozni. Lehetőleg egyedül. Ahogy tekerek a város felé, mindenhol le van zárva az út a lagúnához. Elfoglalják a szállodák. Nem értek egyet a koncepcióval. Itt vagyok egy gyönyörű természet alkotta terület szélén, és nem tudok a vízhez menni. Magánterület, kilométereken keresztül. Addig tekertem, amíg egy nyilvános parkhoz nem értem. Csupán pár ember ténfergett a környéken. – Ez a hely jó lesz, súgta fülembe a biciklim, és lesétáltunk a vízpartra.

Bővebben…