Délkelet Ázsia szelleme 1. rész

Mielőtt belekezdenék a sztorizgatásba, el kell, hogy meséljem nektek, Thaiföld nagyon megérintett. Úgy spirituálisan, mint esztétikailag. Olyan érzéssel kerekeztem át az országon, mintha a lakosság a családomhoz tartozna és az utazásom egyben egy egzotikus rokonlátogatás is lenne, a thai emberekből áradó kedvességnek és alázatnak köszönhetően. S volt még egy dolog, ami teljesen lenyűgözött: szinte az összes lakóház, üzletek, parkok, folyók mellett különös kis házikókat lehetett látni, s égett bennem a kíváncsiság, hogy kiderítsem, mik ezek a furcsa, meseszerű, tünde-babaház kinézetű, engem először madáretetőre emlékeztető építmények. Így hát beleástam magam a thai tradícióba egy picit.

Csöppnyi homokszem a thai varázsból

Csöppnyi homokszem a thai varázsból

Bővebben…

A varázs tó, a hosszú nyakak és a kalózok

Bevezetés

Ahogy Adi szülinapján ott ültünk a kis indiai vendéglő asztalánál és ettük a zöldség curryt, meleg parotával, a folytatáson gondolkoztam. Még jó lenne ma a lehető legközelebb jutni Mandalayhoz. Nem voltunk túl bőbeszédűek egymáshoz, szépen apránként, vigyázva pöfékeltünk a békepipából, amire épp csak két napja tettünk új parazsat és még nem tudott visszahevülni üzemi hőfokra. Mikor elfogyott a tányérról a finom étel már álltunk is fel az asztaltól és mentünk az út szélén elegánsan várakozó paripáinkhoz. Ez volt ismét a pillanat, amikor újra búcsút intettünk egymásnak, pedig alig pár másodperce ez még csak fel sem merült egyikünkben sem. Ajánlom az embereknek, akikkel egy bolygóra születtem.

IMG_5481

Emberekkel, akikkel egy bolygóra születtem

Bővebben…

A kopasz, az öreg és a mindenható Myanmar

 

Bevezetés

A hetek úgy repülnek el az élménysztrádán, hogy a szaggatott vonal már teljesen egybeolvad, végtelen csíkot festve a burkolatra. Előzni tilos! Bár nincs is kit. A leállósáv szűk felén olykor emlékekből számoljuk vissza a napokat, heteket, hónapokat. Ilyenkor mindig ráeszmélek, hogy az idő semmissé vált, helyét a lét szüntelen érzékelése és a minőség vette át. A szív lüktetése egyre egyenletesebb, amplitudója már nem leng ki annyira, csak szimplán befogad és kiad. Ta-tam, ta-tam. Átáramlik rajta a világ és, ha az ereken át néha mégis valami keserű érkezik, ügyesen megtisztítja azt.

P1100571

–        –     –   – ————-

Bővebben…

Hogyan kezdtünk el Thaiföldön biciklizni?

Ha úgy döntünk utazni szeretnénk, figyelembe kell vennünk azt is, hogy az eseményeket nem fogjuk tudni oly módon irányítani, mint ahogy az lehetséges a több év alatt kialakított otthoni biztonságos életünk során. A váratlan helyzetekre, kihívásokra, a mindennap előbukkanó ismeretlenre a védekezésre konfigurált elménk stresszel és letörtséggel válaszolhat.
Na jó de én boldog és kiegyensúlyozott szeretnék maradni, mit csináljak? Maradjak otthon?
Azt is lehet, bár ebben az esetben lehet, hogy búcsút kell mondanunk az álmainknak, lemaradunk a műsorról, amire egész életünkben vártunk.

A megoldás azonban mint mindig, most is egyszerű. Nevezzük el mondjuk Belső utazásnak. Ez a különleges túra arról szól, hogy elménket a Félelem óvodájából kivesszük és átíratjuk a Hit és a Végtelen lehetőség iskolájába. Mit jelent a hit? Azt jelenti, hogy biztosak vagyunk valamiben. Például abban, hogy meg tudom csinálni, és meg is fogom csinálni, és nem is akárhogy fogom megcsinálni, hanem rácsapok az asztalra és képességeim maximális kihasználásával megteremtem, véghezviszem, létrehozom. Hiszem, hogy a nehézségek a növekedésemet, a kiteljesedésemet és a boldogságomat szolgálják. Ez az egy út létezik, és mindig is ez az egyetlen út létezett vala.

20160528_104406

Irány az iskolapad! 🙂

Az elméleti részt hamar elsajátíthatjuk a suliban, azonban dolgozatírás közben – a kiképzőpályán – gyakran fogjuk vakarni a fejünket.

Így történt ez velünk is, amikor fel kellett adnunk az elképzelésünket, hogy Újzéland lesz az első ország, ahol a repülést választjuk utazási eszközként.

Bővebben…

India újratöltve

Előszó

A leeresztett sorompó előtt sokan álltak. Autók, roncs, füstöt okádó buszok, amik körül a szakadt, koszos ruhát és fejükön nagy fonott kosarakat hordó árusok lármázva kínálták a különféle csemegéket a buszon és annak tetején utazóknak, akik közben az ablakon keresztül szabadultak feleslegessé vált szemeteiktől. A rengeteg motoros a szél-rózsa minden irányában állt készen a startra, berregő masináikkal. És közöttük volt egy messziről érkezett is, kerékpárján furcsa táskákkal, amikben ideiglenes otthona volt gondosan elrejtve az avatatlan szemek elől. A sínpár mindkét oldalánál, mindkét sáv zsúfoltan várta, hogy miután elszáguldott a nagy dízel mozdony után kötött hosszú szerelvény, elrajtolhasson ki-ki a maga dolgára. Nemsokára emelkedni is kezdett a görbe vasrúd, mert a végére eszkábált nagy betonrönköt szabadjára engedte a tányérsapkás mester. A nagy zúgásban, tülekedésben és utat találni akarásban ez egri fiú jeleskedett a legjobban és elhozta a második indiai futam első rajtját. Az egész jelenet egy mesefilmhez volt hasonló, amikor a figurák nagy csetepatéval hatalmas porfelhőt kavarnak, amiben sok kutya, macska, egér, Rumcájsz, a Kisvakond és a törpék is valahol ott pofozzák egymást, de amikor a felhő eloszlik, az marad csak talpon, akire a legkevésbé számítanánk.  Így emlékszik vissza a bringás a történtekre:

  • A szűk, de épp elegendő helyeket úgy találtam meg a nagy bringával, mint ahogy eső után a víz talál utat magának a domboldalba telepített szőlőültetvényen heverő föld rögök között. Közben koncentráltan figyeltem, a kátyúkra, a mindenhonnan érkező, zötyögő járművekre, amik pár centire haladtak csak el tőlem, de egyszer sem akadtam beléjük. A 200 méter után beforduló aszfaltcsík éles bal kanyarjában már teljesen egyedül voltam az út mentén semmittevő emberek integetésével, kurjantásaival és mosolygásával. Istenem, ha Palik Laci látta volna… Így kezdődött indiai kalandunk második felvonása.

Ajánlom a suhanc barátaimnak, akikkel együtt lógtam, és akikkel idő közben észrevétlenül kicsit felnőtté váltunk.

P1100150-3

“Hová tűnt Daemon Hill?”

Bővebben…

Három hét pihenő

Előszóként szeretném megköszönni Hajninak, hogy segített szállást találnunk és Monának, Champnek és Máténak szeretetüket és kedvességüket.

Lábamat kecsesen átlendítem a vázon, hallom, ahogy a biciklis cipőm talpa bekattan a pedálba, a váltóval utazó sebességre állítom a hajtást, megülöm a túrabringám, indulok! Tudatom tiszta, koncentrált. A simogató menetszél levakarhatatlan gyermeki mosolyt csal az arcomra. Mozgásban vagyok, haladok. Változik a táj, változik a környezet, s velük változik a fizikai, mentális és érzelmi testem is. Valami azonban nem változik. Egy helyben áll, figyel és szeret. A végtelenségben tartózkodik ma is, holnap is, mindig. A szellememről van szó, azaz a tudatosságomról, aki a Mindenség része. Világítsd hát át tudatosságom minden sejtem, minden érzelmem és minden gondolatom, boríts be vakító fényeddel, hogy egységben érezhessem magam, hogy azt érezhessem bármire képes vagyok, egy hős vagyok, aki táncra hívja a cselekvést, aki képességeit maximálisan kihasználva halad a teljesség felé.

Bővebben…

Mese az Annapurnáról / Különkiadás

Előszó:

Legutoljára Iránban cseréltük le a bringákat hátizsákokra, hogy oda is eljuthassunk, ahová két keréken nem lehetséges. Akkor sivatagi körülmények között meneteltünk, viszont most a világ első számú túraútvonalai közül szemeltünk ki egyet. Az Annapurna Himal hegytömb körül sok opció választható, aminek gyalogos megtétele 3 héttől, 3 napos terminusban változhat. A teljes kör kb. 210 km, ami a világ tízedik legmagasabb hegye és társulásai körül vezet bámulatba ejtő tájakon át. Az alaptáborból kerülhetünk, a legközelebb a 8091 méter magas Aratás Istennőjére keresztelt hegy csúcsához, ám ez nincs rajta a körtúra vonalán. Ideális körülmények között egy hét kell az alaptáborba jutáshoz, amiből 4 nap az oda, 3 nap pedig a visszaút. Mi ezt választottuk. Ahhoz, hogy elmeséljem mind azt, amit ezen a héten éltem át, legjobb, ha egy mesébe illő történettel folytatom, az olvasóra bízva mennyire személyesíti meg a főhőst. Ajánlom édesanyámnak, Jézus hű társának.

IMG_2022

Bővebben…

Az Atya, a Fiúk és a Lekváros Kenyér

Ahogy hallgattam az esti misét hindiül Parvatipuram város katolikus templomában azon gondolkoztam, hogy társadalmunknak bizony szüksége van papokra. Nem is papokra, inkább lelki pásztorokra. Akik erősítik és nemesítik a közösségük tagjait, akik utat mutatnak a fény felé, bármilyen mélyen is jársz félelmeid labirintusában. Akik segítenek megnyílni önmagunk, egymás és az élet felé.
Első lépésként én csavarnék egyet a papság stratégiáján. Feltételezem, hogy a tudatosság növelése a céljuk. Ebben az esetben az lehetne a tanítási irány, hogy egymást segítő és támogató aktív közösséget teremtsenek, s nem egy “nyájat”, aminek a tagjai ugyan rajta vannak a témán, de mégis egy mise meghallgatásától várják a megoldást. Imádkozni hatékony és szükségszerű, én is szoktam. Ami viszont a legfontosabb: a cselekvés, a tett, ami átrepíthet bármilyen akadályon. Tehát a közösség együtt haladna a teljesség felé, az őszinteség, az alázat és a szeretet útján, a hátszelet pedig az univerzális öröm, a létezés öröme biztosítaná. A pásztor feladata, hogy ösztönözze, illetve tanítsa a közösséget mindaddig, amíg önjáróvá nem válik. Ezután pedig a történetünk főhőse – amennyiben ez számára, a közösség számára és az Univerzum számára is megfelelő – az alábbi feladatok közül kiválasztaná azt, ami a legközelebb áll a szívéhez:

Bővebben…

Erő, magabiztosság, figyelem és jelenlét

Bevezető

Mindig jelenlét van, a kérdés az, hogy mennyire, merre, mire? Mi emberek szeretünk számokban gondolkodni, viszonyítani, összeadni, kivonni. A jelenben levés szerintem azt jelenti, hogy valós időben cselekszem, együtt az áramlással. Nincs késlekedés. Érzékszerveim aktívan figyelnek, bármit is kell tennem, együtt mozgok vele. Határtalanság van, számok nélkül. Tudom, hogy jó lesz. Nekem, neked, mindennek és mindenkinek. Ez a hit. Tudom, hogy meg tudom csinálni. Ez az erő! Bármi is történik, benne maradok a pillanatban. Ez a magabiztosság.

Miért? Miért kell erő, magabiztosság, figyelem és jelenlét? A felszabadulásért, az öröm miatt, egy jóízű kacaj miatt, a tűz miatt és a kiteljesedésért. Ha csak egyetlen cseppnyi pillanatot sikerül elkapnod, megvagy. És ahogy érzed, ahogy a csepp folyóvá duzzad, úgy költözik beléd egyre gyakrabban a béke, a megértés és a szeretet. Amit aztán a tapasztalat által megtanul az idegrendszered, és bármikor rákapcsolódhatsz a frekvenciájára.

wp-1457237799192.jpg

Magabiztosság, Erő, Jelenlét

Eme kis irományom arról a különös időszakról szól, amikor Ádámmal külön utakon bicikliztünk. Ugyanis figyelmetlen voltam, a térképet néztem az út helyett, és bumm! Nekimentem a biciklimmel! Egy másodpercre megállt az idő. Nagyon megijedtem, tudtam, hogy para van, lefőttem, mint a kávé. Gáz, amit csináltam, ki is borult a bili, ugyanis ez már a sokadik figyelmetlenségem volt.

Bővebben…

Füstölő és ürülék

Előszó:

India az a hely, ahol az ürülék színekkel keveredik és a templomokat füstölő illata járja át. Ahol szinte lehetetlen egyedül lenni, úgy benépesítették az emberek és a keveredés valami olyan mértéket öltött, amit visszavezetni mára már majdhogynem lehetetlen. Vallások, hagyományok, szokások, ételek, mind-mind vastag pecsétjüket nyomták rá ennek a szubkontinensnek a területére, a rajta élő 1.2 milliárd ember által. Itt egy ételből sem hiányozhat a chili, amitől nem lesz hűvösebb az érzésünk, a télen is meleg környezetben. Na és ahol a közlekedés első számú szabálya, hogy dudálj, amennyit csak tudsz, ha kell, ha nem.

Gyerekkori emlékezetem óta megmagyarázhatatlan vonzalom és kíváncsiság fogott el, ha csak meghallottam; India. Számomra úgy csengett e név, mint egy ősi, misztikus varázsszó, amit ha kiejtettek, sejtelmes, de kívánatos energia kerített hatalmába. Az a fajta, ami magában hordozza az izgalmat, amiben megbújik a tudás, és magabiztosan, de türelemmel hívogat, miközben bölcsen kivár, mert tudja, hogy egyszer úgyis eljön az ő ideje.

d_11b

E mesterekre jellemző bizonyosság nem volt hiábavaló, mert lám eljött az idő, hívogatása beteljesült és ráléptem erre az óriás földdarabra, hogy megízleljem azt, amit mindig is meg szerettem volna. Az ízt, amit eddig csak elképzelni tudtam. De, hogyan is tudná az éhséget csillapítani az étel, ami csak képzeletünkben él, míg tányérunkat és gyomrunkat üresen hagyja? Most a tányér tele, csak rajtam múlik, mit veszek el róla és, hogyan emésztem meg a sok mindent, amit kínál a bőség.

P1090991

Bőséges teletál

Sok tanulmányt sosem folytattam Indiával kapcsolatosan, bár mégsem teljesen ismeretlenül érkeztem a világ második legnépesebb országába. Néhány barátom hindu vallású és az utazásunkat megelőző időszakban rendszeresen megfordultam otthon ebben a közegben. Ha másról nem is, a Krisnás ételosztásokról és zenélő, színes ruhákba öltözött, lenyírt hajú bhaktákról mindenki ismerheti picit, ezt a kultúrát. India lakosságának 80 százaléka hindu, így nyilvánvalóan ez a legmeghatározóbb vallási csoport, de muszlim, keresztény, szikh, buddhista és még jó néhány a saját Istenüket követő felekezet található itt. Így hát ez a bejegyzés a vallás körül is fogja periszkópját forgatni. Na, de nézzük csak szépen sorjában, folytatódjon a kalandozás Mysoretól, ahol Adi pontot tett előző írásának végére.

Bővebben…