Fehér alapon, vörös korong

Előszó

A huszonharmadik ország utam során Japán. A reptéren miután minden csomagomat begyűjtöttem rácsatlakoztam a telefonommal a helyi wifire. Néztem érkezett e válasz a két nappal az előtt küldött üzenetemre, egy ismeretlen magyar lánytól, aki bringásokat segít ki szállással (warmshowers), a városban ahol nemrég landoltam. Örömmel láttam, hogy válaszolt és azt is, hogy épp online van, úgyhogy csak félig olvastam el, amit írt, máris élőben kezdtünk beszélgetni. Golden week volt, a Japánok egyik nagy ünnepe ezért mindenki a szabadban volt, aki csak tehette. Szilvi, mert így hívják e kedves teremtést, szintén távol volt a várostól. Hét másik bringással túrázott a környéken és bár így is felajánlotta a lakását, hogy ő nem volt ott, azt is kérdezte nem e lenne kedvem csatlakozni az 5 napos túrához? Őszintén szólva, bennem jobban élt egy zuhany és egy jó alvás képe, mint rögtön nyeregbe pattanni és a reptérről a hegyekbe tekerni, de mivel szépen sütött a Nap és még messze volt az este, na meg bringa túrán vagyok ugyebár, hát beleegyeztem. Szilvi átküldte a koordinátákat én összeraktam a bicajt és elindultam a megbeszélt kemping helyre. Az úton ért a felismerés; JAPÁNBAN VAGYOOOOOK! Újból egy teljesen ismeretlen világban.

Welcome to Japan

Ajánlom magamat 🙂

Bővebben…

Ne siess!

Előszó

Az idők során megtanulta van, hogy rövid, vagy épp hosszú az út, de mindenkinek végig kell menni rajta.

Nem lehet elmenekülni semmi elől, amit ránk szabott az élet, pontosabban, amit mi kértünk magunkra. Egy földkörüli út bejelentését sokan menekülésnek gondolhatják és címkézik fel „szabálytannak” azt, aki kiszabadul. Persze van, hogy a feltételezés megállja a helyét. Találkoztam olyan utazókkal, akik nem tudták megmondani miért utaznak, csak annyit mondtak, hogy nem akarnak otthon lenni. Az én utazásom nem az otthontól való eltávolodás, épp ellenkezőleg, az egyre közelebb kerülés. Fizikailag és lélekben egyaránt, ami a kör bezárásával történik meg lelken innen és túl.

Lelken innen és túl

Bővebben…

Fehér felhők

Előszó!

Ha ismersz, vonatkoztass el személyemtől, ha nem ismersz, ne az embert keresd a sorok mögött, hanem a tartalmat. Elkötelezettségem a tudatosság felé és annak rajtam keresztül szavakba öntött kinyilatkoztatása nem személyes, de egyenként mindenkinek szól. Felismerve fontosságát és „sürgető” eddig mindennél időszerűbb aktualitását nem lehet a holnapra bízni. Ma kell tenni, holnap már lehet késő, a lustaság, a rosszul szervezett és teljesített napok, a mulasztással vétkezés olyan súlyos terhet hordoz magában, amit később belátva komoly zavart tud okozni az elmében. A megbánás érzetét már hiába kelti fel, mert a telitalálatos szelvényt nem adtuk fel a sorsolás előtt és kitudja, mikor jön el újra az alkalom, hogy „milliomosok” legyünk. És itt nem milliókról van szó, hanem attól sokkal többről. A feladatunk helyes betöltéséről és általa egy új, tudatos világ születéséről, amit nem lehet se pénzben, se bármilyen más pusztulásra ítélt anyagi termékben mérni.

Naplementéig tedd meg aznapi dolgaid

Bővebben…

Délkelet-Ázsia szelleme 2

Mialatt megszerkesztettem a képeket, s összeraktam az írásomat Malájziáról, Szingapúrról, Szumátráról, Jáváról és Baliról, ismét magával ragadott Délkelet-Ázsia szelleme: az állandó napsütéses, magas páratartalmú időjárás, toronymagas pálmafák, ékszerdoboznak kinéző épületek, vallási rituálék, barátságos emberek, és mesébe illő gyümölcsök. Ugorjunk is fejest a kalandok medencéjébe!

Bővebben…

Ami késik, az jön

Előszó

Bevallom hosszú időre elvesztettem a motivációmat az írás és a blog szerkesztése iránt. Miután Kuala Lumpurban Adorjánnal szétváltunk hatalmasat változott minden az utazás körül. Ebbe persze beletatozik ez a blog is. És nem csak azért, mert Adinál maradt a szükséges eszköztár, de hiányzott a bevett menetrend is, amit a majd másfél év alatt együtt dolgoztunk ki.  Egészen a mai napig értelmét vesztette a publikálás, úgy éreztem, nem szeretném tovább mások orrára kötni, amit csinálok, amiben élek.  Valamiért olyan gondolatok lengték körbe a szocializálódás rám eső részét, ami meggátolta, hogy titeket, akik most olvassátok e sorokat, továbbra is beavassalak ebbe az utazába. Sajnos egy ideig úgy gondoltam, hogy semmi értelme folytatnom az írást és a számomra oly sokat jelentő fotók közlését, mert ez is csak egy egót erősítő felszínes dolog mint a Facebook, vagy a többi hozzá hasonló közösségi oldal. Lájkok, szmájlik, képek arról ki, mit evett, kivel mosolygott egy fényképen, akár ha ez a mosoly csak egy vaku villanásig is tartott … Introvertálttá váltam teljesen, mert sivár ürességet láttam az internet mára mindent körbefonó szövevényes hálóján. Csak a valóság érdekelt. Úgy éreztem minden, posztolással, minden mondattal, amit az idővonalamra írnék, megrövidíteném az életem, a virtuális világ elvenné tőlem az igazit, amiben olyan szépen megtanultam élni.

img_20161108_200607

Ami késik, az jön

Bővebben…

Délkelet Ázsia szelleme 1. rész

Mielőtt belekezdenék a sztorizgatásba, el kell, hogy meséljem nektek, Thaiföld nagyon megérintett. Úgy spirituálisan, mint esztétikailag. Olyan érzéssel kerekeztem át az országon, mintha a lakosság a családomhoz tartozna és az utazásom egyben egy egzotikus rokonlátogatás is lenne, a thai emberekből áradó kedvességnek és alázatnak köszönhetően. S volt még egy dolog, ami teljesen lenyűgözött: szinte az összes lakóház, üzletek, parkok, folyók mellett különös kis házikókat lehetett látni, s égett bennem a kíváncsiság, hogy kiderítsem, mik ezek a furcsa, meseszerű, tünde-babaház kinézetű, engem először madáretetőre emlékeztető építmények. Így hát beleástam magam a thai tradícióba egy picit.

Csöppnyi homokszem a thai varázsból

Csöppnyi homokszem a thai varázsból

Bővebben…

A varázs tó, a hosszú nyakak és a kalózok

Bevezetés

Ahogy Adi szülinapján ott ültünk a kis indiai vendéglő asztalánál és ettük a zöldség curryt, meleg parotával, a folytatáson gondolkoztam. Még jó lenne ma a lehető legközelebb jutni Mandalayhoz. Nem voltunk túl bőbeszédűek egymáshoz, szépen apránként, vigyázva pöfékeltünk a békepipából, amire épp csak két napja tettünk új parazsat és még nem tudott visszahevülni üzemi hőfokra. Mikor elfogyott a tányérról a finom étel már álltunk is fel az asztaltól és mentünk az út szélén elegánsan várakozó paripáinkhoz. Ez volt ismét a pillanat, amikor újra búcsút intettünk egymásnak, pedig alig pár másodperce ez még csak fel sem merült egyikünkben sem. Ajánlom az embereknek, akikkel egy bolygóra születtem.

IMG_5481

Emberekkel, akikkel egy bolygóra születtem

Bővebben…

A kopasz, az öreg és a mindenható Myanmar

 

Bevezetés

A hetek úgy repülnek el az élménysztrádán, hogy a szaggatott vonal már teljesen egybeolvad, végtelen csíkot festve a burkolatra. Előzni tilos! Bár nincs is kit. A leállósáv szűk felén olykor emlékekből számoljuk vissza a napokat, heteket, hónapokat. Ilyenkor mindig ráeszmélek, hogy az idő semmissé vált, helyét a lét szüntelen érzékelése és a minőség vette át. A szív lüktetése egyre egyenletesebb, amplitudója már nem leng ki annyira, csak szimplán befogad és kiad. Ta-tam, ta-tam. Átáramlik rajta a világ és, ha az ereken át néha mégis valami keserű érkezik, ügyesen megtisztítja azt.

P1100571

–        –     –   – ————-

Bővebben…

Hogyan kezdtünk el Thaiföldön biciklizni?

Ha úgy döntünk utazni szeretnénk, figyelembe kell vennünk azt is, hogy az eseményeket nem fogjuk tudni oly módon irányítani, mint ahogy az lehetséges a több év alatt kialakított otthoni biztonságos életünk során. A váratlan helyzetekre, kihívásokra, a mindennap előbukkanó ismeretlenre a védekezésre konfigurált elménk stresszel és letörtséggel válaszolhat.
Na jó de én boldog és kiegyensúlyozott szeretnék maradni, mit csináljak? Maradjak otthon?
Azt is lehet, bár ebben az esetben lehet, hogy búcsút kell mondanunk az álmainknak, lemaradunk a műsorról, amire egész életünkben vártunk.

A megoldás azonban mint mindig, most is egyszerű. Nevezzük el mondjuk Belső utazásnak. Ez a különleges túra arról szól, hogy elménket a Félelem óvodájából kivesszük és átíratjuk a Hit és a Végtelen lehetőség iskolájába. Mit jelent a hit? Azt jelenti, hogy biztosak vagyunk valamiben. Például abban, hogy meg tudom csinálni, és meg is fogom csinálni, és nem is akárhogy fogom megcsinálni, hanem rácsapok az asztalra és képességeim maximális kihasználásával megteremtem, véghezviszem, létrehozom. Hiszem, hogy a nehézségek a növekedésemet, a kiteljesedésemet és a boldogságomat szolgálják. Ez az egy út létezik, és mindig is ez az egyetlen út létezett vala.

20160528_104406

Irány az iskolapad! 🙂

Az elméleti részt hamar elsajátíthatjuk a suliban, azonban dolgozatírás közben – a kiképzőpályán – gyakran fogjuk vakarni a fejünket.

Így történt ez velünk is, amikor fel kellett adnunk az elképzelésünket, hogy Újzéland lesz az első ország, ahol a repülést választjuk utazási eszközként.

Bővebben…

India újratöltve

Előszó

A leeresztett sorompó előtt sokan álltak. Autók, roncs, füstöt okádó buszok, amik körül a szakadt, koszos ruhát és fejükön nagy fonott kosarakat hordó árusok lármázva kínálták a különféle csemegéket a buszon és annak tetején utazóknak, akik közben az ablakon keresztül szabadultak feleslegessé vált szemeteiktől. A rengeteg motoros a szél-rózsa minden irányában állt készen a startra, berregő masináikkal. És közöttük volt egy messziről érkezett is, kerékpárján furcsa táskákkal, amikben ideiglenes otthona volt gondosan elrejtve az avatatlan szemek elől. A sínpár mindkét oldalánál, mindkét sáv zsúfoltan várta, hogy miután elszáguldott a nagy dízel mozdony után kötött hosszú szerelvény, elrajtolhasson ki-ki a maga dolgára. Nemsokára emelkedni is kezdett a görbe vasrúd, mert a végére eszkábált nagy betonrönköt szabadjára engedte a tányérsapkás mester. A nagy zúgásban, tülekedésben és utat találni akarásban ez egri fiú jeleskedett a legjobban és elhozta a második indiai futam első rajtját. Az egész jelenet egy mesefilmhez volt hasonló, amikor a figurák nagy csetepatéval hatalmas porfelhőt kavarnak, amiben sok kutya, macska, egér, Rumcájsz, a Kisvakond és a törpék is valahol ott pofozzák egymást, de amikor a felhő eloszlik, az marad csak talpon, akire a legkevésbé számítanánk.  Így emlékszik vissza a bringás a történtekre:

  • A szűk, de épp elegendő helyeket úgy találtam meg a nagy bringával, mint ahogy eső után a víz talál utat magának a domboldalba telepített szőlőültetvényen heverő föld rögök között. Közben koncentráltan figyeltem, a kátyúkra, a mindenhonnan érkező, zötyögő járművekre, amik pár centire haladtak csak el tőlem, de egyszer sem akadtam beléjük. A 200 méter után beforduló aszfaltcsík éles bal kanyarjában már teljesen egyedül voltam az út mentén semmittevő emberek integetésével, kurjantásaival és mosolygásával. Istenem, ha Palik Laci látta volna… Így kezdődött indiai kalandunk második felvonása.

Ajánlom a suhanc barátaimnak, akikkel együtt lógtam, és akikkel idő közben észrevétlenül kicsit felnőtté váltunk.

P1100150-3

“Hová tűnt Daemon Hill?”

Bővebben…