Adorján:
a Komárom-Esztergom megyei Baj községben nőtt fel, természethez való szeretete és kalandvágya már korai évei során megmutatkozott. Olyannyira, hogy 4 évesen bejelentette édesanyjának, hogy “anyu, én most elindulok világgá”. Persze a világot akkor még csak a szomszéd utca vége jelentette. Milyen érdekes, hogy tudatunk tágulásával hogyan változik az életről, halálról, világról alkotott elképzelésünk.
Munka mellett nagyon-nagyon fontos szerepet töltött/tölt be ifjú titánunk életében a SPORT. Lézerfókusszal és, megaintenzitással tolta a gyúrást és kardió jellegű edzéseket, sportesemények aktív résztvevője volt, illetve hónapról hónapra finomodott az anatómia és a táplálkozástudomány ismerete.
Edző Bá mindig azt mondja, ha nem megy az edzés egy olyan súllyal, amivel szeretnénk, akkor hozzá kell erősödni! 2014 nyarán megérkezett az erő. Elköszönt munkaadójától és a várva-várt önálló életbe kezdett bele. A merőben új élethez egy jó kis terv született: mi lenne, ha a munka szó helyett az értékteremtést használnánk, és azzal teremtsünk értéket, amivel szeretünk foglalkozni? Ennek a nézetnek köszönhetően öt foglalkozás született, ami játszva és szórakozva biztosítaná a megélhetést. Táncikálás, fotózás, embereknek segítés, írás, oktatás.
Táncikálás+pénz=táncoktatás. A Nia fitnesztánctanári képzés a semmiből érkezett és mindent vitt magával. Annyit kell csak tenni, hogy: 1. lépés: irodakukacból kell táncoktatóvá konvertálódni. 3. lépés: profit! Fotózásról azt érdemes tudni, hogy kellemes időeltöltés, és mekkora poén, ha még pénzt is kapunk érte. Lehet fotózni a csillagoktól kezdve a kicsi pókok lábainak végét, mozgást, vagy csendéletet, érzelmeket, eseményeket, bármit.
A Föld körüli túrának meg annyi a sztorija, hogy 2014 novemberben Ádám mondta Adorjánnak, hogy 2015-ben nekiindulna.
Adorján megkérdezte, hogy csatlakozhat -e.
Ádám mondta, hogy igen. Így mennek.
The End 🙂
Ádám:
Május 31. A dátum, ami a valódi kezdetét jelenti valaminek, ami már jóval korábban elkezdődött. Utazni fogunk szívvel, lélekkel, biciklivel. 2 évig biztosan nem fogjuk látni az országot, ahol az álmainkkal együtt mi is megszülettünk és azokat, akiket ennyi időre még sosem hagytunk el. Talán ez a legnehezebb része, de hiszünk benne, hogy a távolsággal, ami kezdetben egyre nagyobb lesz a szeretet rugalmas köteléke is erősödni fog. Ez a legnagyobb ár, amit meg kell fizetnünk a szabadságért.
![]() |
Szabó Ádám SzalagFotó/Lénárt Márton |
De még mielőtt bárkit is megijesztenék a spirit “halandzsával”, legyen elég most csak annyi, hogy:
“Hurrá, utazunk” a többire ráérünk majd út közben…;)
Örülök, h belevágtok az útba, és annak szintén, h meg is írjátok a történeteteket. Jó olvasni a magvas gondolatokat. 🙂
Drukkolok, h minden a legjobban alakuljon Nektek!
Köszönjük szépen 🙂