A pénz nem boldogít

Előszó

Hányszor hallottuk már a sokak száját elhagyó közhelyt, hogy a pénz nem boldogít. Bólogatunk is ilyenkor helyeselve, véleményünket határozottan kifejezve. Majd nyúlunk pénztárcánk után, hogy kifizessük az éttermi számlát, mert mosogatni elég otthon. A pénz mellett szépen beállítva az éppen esedékes számlák, víz, gáz, villany és persze az internet, hiszen tartani kell a lépést a világgal. De legalább szombat van és este buli, lehet felejteni, holnap meg még egy teljes nap, hogy nem kell munkába menni. Vagy buli helyett a gyerekekkel megnézzük azt az új filmet a moziban, amiben olyan egyszerű az élet, mindenki szabad és a kutya a házból a kertbe szalad. Mi is vele, most nem kell pénzt keresni, csak a jegyet kifizetni. De négyen vagyunk és drága a mozi, havi egyszer talán még valahogy ki tudjuk két fizetésből hozni. Hazafelé gyorsan a tesco felé kanyarodunk, mert a héten akciós a trapista sajt, ezerötszáz helyett most csak ezer egy kilo. Pont egy óra munka díja az a kilo trapista, a pénz nem boldogít… ha van, ha nincs. De akkor mi?

Ezt a bejegyzést a pénznek ajánlom, ami annyira mélyen gyökeret vert az emberi társadalomban, hogy sokszor fontosabb szereppel ruházzuk fel, mint magát a boldogságot.

Illúziót kergetni soha véget nem érő folyamat

Bővebben…

Fehér alapon, vörös korong

Előszó

A huszonharmadik ország utam során Japán. A reptéren miután minden csomagomat begyűjtöttem rácsatlakoztam a telefonommal a helyi wifire. Néztem érkezett e válasz a két nappal az előtt küldött üzenetemre, egy ismeretlen magyar lánytól, aki bringásokat segít ki szállással (warmshowers), a városban ahol nemrég landoltam. Örömmel láttam, hogy válaszolt és azt is, hogy épp online van, úgyhogy csak félig olvastam el, amit írt, máris élőben kezdtünk beszélgetni. Golden week volt, a Japánok egyik nagy ünnepe ezért mindenki a szabadban volt, aki csak tehette. Szilvi, mert így hívják e kedves teremtést, szintén távol volt a várostól. Hét másik bringással túrázott a környéken és bár így is felajánlotta a lakását, hogy ő nem volt ott, azt is kérdezte nem e lenne kedvem csatlakozni az 5 napos túrához? Őszintén szólva, bennem jobban élt egy zuhany és egy jó alvás képe, mint rögtön nyeregbe pattanni és a reptérről a hegyekbe tekerni, de mivel szépen sütött a Nap és még messze volt az este, na meg bringa túrán vagyok ugyebár, hát beleegyeztem. Szilvi átküldte a koordinátákat én összeraktam a bicajt és elindultam a megbeszélt kemping helyre. Az úton ért a felismerés; JAPÁNBAN VAGYOOOOOK! Újból egy teljesen ismeretlen világban.

Welcome to Japan

Ajánlom magamat 🙂

Bővebben…

Ne siess!

Előszó

Az idők során megtanulta van, hogy rövid, vagy épp hosszú az út, de mindenkinek végig kell menni rajta.

Nem lehet elmenekülni semmi elől, amit ránk szabott az élet, pontosabban, amit mi kértünk magunkra. Egy földkörüli út bejelentését sokan menekülésnek gondolhatják és címkézik fel „szabálytannak” azt, aki kiszabadul. Persze van, hogy a feltételezés megállja a helyét. Találkoztam olyan utazókkal, akik nem tudták megmondani miért utaznak, csak annyit mondtak, hogy nem akarnak otthon lenni. Az én utazásom nem az otthontól való eltávolodás, épp ellenkezőleg, az egyre közelebb kerülés. Fizikailag és lélekben egyaránt, ami a kör bezárásával történik meg lelken innen és túl.

Lelken innen és túl

Bővebben…

Délkelet-Ázsia szelleme 2

Mialatt megszerkesztettem a képeket, s összeraktam az írásomat Malájziáról, Szingapúrról, Szumátráról, Jáváról és Baliról, ismét magával ragadott Délkelet-Ázsia szelleme: az állandó napsütéses, magas páratartalmú időjárás, toronymagas pálmafák, ékszerdoboznak kinéző épületek, vallási rituálék, barátságos emberek, és mesébe illő gyümölcsök. Ugorjunk is fejest a kalandok medencéjébe!

Bővebben…

Ami késik, az jön

Előszó

Bevallom hosszú időre elvesztettem a motivációmat az írás és a blog szerkesztése iránt. Miután Kuala Lumpurban Adorjánnal szétváltunk hatalmasat változott minden az utazás körül. Ebbe persze beletatozik ez a blog is. És nem csak azért, mert Adinál maradt a szükséges eszköztár, de hiányzott a bevett menetrend is, amit a majd másfél év alatt együtt dolgoztunk ki.  Egészen a mai napig értelmét vesztette a publikálás, úgy éreztem, nem szeretném tovább mások orrára kötni, amit csinálok, amiben élek.  Valamiért olyan gondolatok lengték körbe a szocializálódás rám eső részét, ami meggátolta, hogy titeket, akik most olvassátok e sorokat, továbbra is beavassalak ebbe az utazába. Sajnos egy ideig úgy gondoltam, hogy semmi értelme folytatnom az írást és a számomra oly sokat jelentő fotók közlését, mert ez is csak egy egót erősítő felszínes dolog mint a Facebook, vagy a többi hozzá hasonló közösségi oldal. Lájkok, szmájlik, képek arról ki, mit evett, kivel mosolygott egy fényképen, akár ha ez a mosoly csak egy vaku villanásig is tartott … Introvertálttá váltam teljesen, mert sivár ürességet láttam az internet mára mindent körbefonó szövevényes hálóján. Csak a valóság érdekelt. Úgy éreztem minden, posztolással, minden mondattal, amit az idővonalamra írnék, megrövidíteném az életem, a virtuális világ elvenné tőlem az igazit, amiben olyan szépen megtanultam élni.

img_20161108_200607

Ami késik, az jön

Bővebben…

Visszaszámlálás

Elkezdődött a tényleges visszaszámlálás. Pontosan 50 nap múlva kilövés!!! A héten nagyon sokat haladtunk előre a szervezésben, de pontos részleteket még nem merek írni. Mindenesetre két napja azt érzem, hogy sínen vagyunk, minden kétséget kizáróan ez már az utazás része.