Naptár 2018

Hölgyeim és uraim!

Íme kétszáz darab naptár, 12+1 szép fotóval, amiket a 909 napja tartó biciklis földkerülő utazásunk során fényképeztünk Ausztráliában, Uj-Zélandon, Fidzsin, Japánban, Hawaiion és Észak-Amerikában és Mexikóban.


Remek ajándék lehet annak, aki szeret utazni, aki szereti az érdekes, szép tájakat, kalandokat, és akiben él egy álom, ami megvalósításra vár.

Hiszen én is így kezdtem. Ültem az irodában, bámultam a monitort, nyomkodtam a billentyűzetet, serényen kattingattam az egérrel, de a lelkem nem szárnyalt. Unatkozott. Úgy érezte magát, mintha be lenne zárva egy befőttes üvegbe.
Elhatároztam, hogy ennél sokkal menőbb életet szeretnék! Felmondtam, eladtam a bútoraim, és belevágtam az ismeretlenbe, amiről annyit tudtam, hogy erősen hív magához.
Életem legjobb döntését hoztam meg ezzel. Azóta úgy érzem magam, mintha lehúztak volna a Mátrixról. A valóságot élem, mivel az utazásnak és a megannyi kihívásnak köszönhetően lehullott rólam egy csomó zavar és megfelelelési kényszer.
Mélyen megismertem önmagam, szabaddá váltam. A szabadság csodaszép. 🙂

A hét második felétől átvehetők lesznek a kalendáriumok a két budapesti, az egri és baji átvevő pontoknál, illetve anyukámék megkezdik a postára feladást.

A naptárt itt lehet megrendelni:

Naptár 2018

Áldás, bátorság és szeretet kísérje életed.

Adorján

Kalandorrá váltam (Ausztrália)

Régen írtam, elkezdem bepótolni a lemaradásomat. Könnyen megy, mert az utazás mély nyomot hagy bennem. A mostani bejegyzés 2016 decembertől 2017 március elejéig tartó ausztráliai kalandjaimat meséli el neked.

Rákattintottam a “book this ticket” (megveszem a jegyet) gombra és hátradőltem a fehér napozóágyamon Bali denpassari tengerpartján. Megvan a jegy, december 6-án repülök Ausztrália Perth városába. Viszlát Ázsia, másfél év után eljött az idő, hogy új földrészre lépjek. A 3 hónapig érvényes online rendelt ingyenes turistavízumom bőven elég időt enged áttekerni a kontinens nyugati részéből a túloldalra, Sydneybe.

– Vajon milyen helyek, városokkal, hegyekkel, óceánokkal, földrajzi és egyéb különlegességekkel találkozhatok ez idő alatt? – kérdeztem a fehér színben pompázó 100 dolláros okostelefonom, Oppókát, aki egyből küldte is biteket a keresőóriások birodalmába. Tripadvisor, Google és Google Maps egymás után szónokolta a szebbnél szebb helyeken. Kerékpározás irányba terelgetve a beszélgetést megtudtam, hogy az utam pont egy biciklis Halálcsillagot, vagy inkább egy szokásosnál jópár szinttel nehezebb pályát is tartalmaz, mint amiben idáig valaha részem volt.

– Tervezet útvonalad szerint át kell majd kelned a sivatagon. – mondja Oppóka pléhpofával.

– Át kell kelni a sivatagon? – kérdeztem vissza, s eddigre már a fellelkesült készülékem elkezdte ontani magából a vizuális információáradatot. Nyugat és Dél Ausztrália között 1250 km-es szakaszon nincs bolt, nincsenek városok és települések, nincs semmi. “Nullarbor”, azaz Nulla fa.

– Át kell kelni a sivatagon! -kiáltottam fel az izgalomtól.

Közel 5000 km, ebből 1250 km a Nullarbor

Bővebben…

California dreaming

Előszó

Álom, vagy valóság? Ki tudná megmondani, mi az igazság? Bár felkeltünk reggel az ágyból, vajon nem egy éber álom folytatódik, elterelve a figyelmünket a létezés valóságától? Csak mert súlya van, mint a fájdalomnak a szívben, vagy könnyed mosolyként szánkra hajlik, megszépítve a legszigorúbb arcot is, még nem jelenti, hogy tényleg létezik. Mint a fontos szavak, amik nem érnek el a fülekhez, ki lettek mondva, de nem lettek befogadva. A múltban lebegnek valahol, elvesztve jelentőségüket, mit képviseltek, mikor megszülettek. De a helyüket elfoglaló újak ismét valósnak, igaznak és fontosnak hatnak, szüntelenül egymást követve, egymásból kinőve, ahogy az öreg tölgy törzséből is az ágak sarjadnak. Felismerjük-e őket keletkezésük pillanatában, vagy ők vezetnek minket gondolatainknál és érzelmeinknél fogva, hatást gyakorolva a kapcsolatunkra emberekkel, állatokkal, növényekkel, tárgyakkal és mindennel, ami bennünket körbevesz. Bennünket!!! Azt, aki benn vagyunk és nem azt, akit kívül képviselünk. Mert belső hitünk szerint védjük kifelé az igazunkat, vitába szállunk, sértünk és sértődünk, jutalmazunk és elveszünk, a sajátunkhoz mérve ítélkezünk, szeretjük, nem szeretjük, jó-rossz, igaz-hamis, stb. Ebből látszik miért olyan fontos jól megválasztanunk a forrást, amiből a bent, s általa a kint is ered.

ítélet

De az igazságnak és a valóságnak miért lenne szüksége védelemre? Tán nem süt a Nap akkor is valahol, ha nálunk éjszaka van épp?  Miért ragaszkodunk a véleményeinkhez? Miért nem hagyjuk, hogy csak legyen és történjen az élet?

Bővebben…

Merre menjünk? Navigációs különkiadás

Az utazásunkban nagyon fontos szerepet kap a navigáció. Ez persze magától értetődik, az viszont, hogy milyen szerkezetet válasszunk hozzá, már nem ennyire egyértelmű. Ebben a rövid útmutatóban leírom, milyen megoldások léteznek és melyiknek mi az előnye, illetve hátránya. Persze nem az összes rendelkezésünkre álló lehetőséget vizsgálom, hanem az általam használt okos telefon aplikációt és a szintén bringámhoz csimpaszkodó GARMIN eTrex 20-at fogom összehasonlítani.

Forrás; internet

Bővebben…

A pénz nem boldogít

Előszó

Hányszor hallottuk már a sokak száját elhagyó közhelyt, hogy a pénz nem boldogít. Bólogatunk is ilyenkor helyeselve, véleményünket határozottan kifejezve. Majd nyúlunk pénztárcánk után, hogy kifizessük az éttermi számlát, mert mosogatni elég otthon. A pénz mellett szépen beállítva az éppen esedékes számlák, víz, gáz, villany és persze az internet, hiszen tartani kell a lépést a világgal. De legalább szombat van és este buli, lehet felejteni, holnap meg még egy teljes nap, hogy nem kell munkába menni. Vagy buli helyett a gyerekekkel megnézzük azt az új filmet a moziban, amiben olyan egyszerű az élet, mindenki szabad és a kutya a házból a kertbe szalad. Mi is vele, most nem kell pénzt keresni, csak a jegyet kifizetni. De négyen vagyunk és drága a mozi, havi egyszer talán még valahogy ki tudjuk két fizetésből hozni. Hazafelé gyorsan a tesco felé kanyarodunk, mert a héten akciós a trapista sajt, ezerötszáz helyett most csak ezer egy kilo. Pont egy óra munka díja az a kilo trapista, a pénz nem boldogít… ha van, ha nincs. De akkor mi?

Ezt a bejegyzést a pénznek ajánlom, ami annyira mélyen gyökeret vert az emberi társadalomban, hogy sokszor fontosabb szereppel ruházzuk fel, mint magát a boldogságot.

Illúziót kergetni soha véget nem érő folyamat

Bővebben…

Fehér alapon, vörös korong

Előszó

A huszonharmadik ország utam során Japán. A reptéren miután minden csomagomat begyűjtöttem rácsatlakoztam a telefonommal a helyi wifire. Néztem érkezett e válasz a két nappal az előtt küldött üzenetemre, egy ismeretlen magyar lánytól, aki bringásokat segít ki szállással (warmshowers), a városban ahol nemrég landoltam. Örömmel láttam, hogy válaszolt és azt is, hogy épp online van, úgyhogy csak félig olvastam el, amit írt, máris élőben kezdtünk beszélgetni. Golden week volt, a Japánok egyik nagy ünnepe ezért mindenki a szabadban volt, aki csak tehette. Szilvi, mert így hívják e kedves teremtést, szintén távol volt a várostól. Hét másik bringással túrázott a környéken és bár így is felajánlotta a lakását, hogy ő nem volt ott, azt is kérdezte nem e lenne kedvem csatlakozni az 5 napos túrához? Őszintén szólva, bennem jobban élt egy zuhany és egy jó alvás képe, mint rögtön nyeregbe pattanni és a reptérről a hegyekbe tekerni, de mivel szépen sütött a Nap és még messze volt az este, na meg bringa túrán vagyok ugyebár, hát beleegyeztem. Szilvi átküldte a koordinátákat én összeraktam a bicajt és elindultam a megbeszélt kemping helyre. Az úton ért a felismerés; JAPÁNBAN VAGYOOOOOK! Újból egy teljesen ismeretlen világban.

Welcome to Japan

Ajánlom magamat 🙂

Bővebben…

Ne siess!

Előszó

Az idők során megtanulta van, hogy rövid, vagy épp hosszú az út, de mindenkinek végig kell menni rajta.

Nem lehet elmenekülni semmi elől, amit ránk szabott az élet, pontosabban, amit mi kértünk magunkra. Egy földkörüli út bejelentését sokan menekülésnek gondolhatják és címkézik fel „szabálytannak” azt, aki kiszabadul. Persze van, hogy a feltételezés megállja a helyét. Találkoztam olyan utazókkal, akik nem tudták megmondani miért utaznak, csak annyit mondtak, hogy nem akarnak otthon lenni. Az én utazásom nem az otthontól való eltávolodás, épp ellenkezőleg, az egyre közelebb kerülés. Fizikailag és lélekben egyaránt, ami a kör bezárásával történik meg lelken innen és túl.

Lelken innen és túl

Bővebben…

Délkelet-Ázsia szelleme 2

Mialatt megszerkesztettem a képeket, s összeraktam az írásomat Malájziáról, Szingapúrról, Szumátráról, Jáváról és Baliról, ismét magával ragadott Délkelet-Ázsia szelleme: az állandó napsütéses, magas páratartalmú időjárás, toronymagas pálmafák, ékszerdoboznak kinéző épületek, vallási rituálék, barátságos emberek, és mesébe illő gyümölcsök. Ugorjunk is fejest a kalandok medencéjébe!

Bővebben…

Ami késik, az jön

Előszó

Bevallom hosszú időre elvesztettem a motivációmat az írás és a blog szerkesztése iránt. Miután Kuala Lumpurban Adorjánnal szétváltunk hatalmasat változott minden az utazás körül. Ebbe persze beletatozik ez a blog is. És nem csak azért, mert Adinál maradt a szükséges eszköztár, de hiányzott a bevett menetrend is, amit a majd másfél év alatt együtt dolgoztunk ki.  Egészen a mai napig értelmét vesztette a publikálás, úgy éreztem, nem szeretném tovább mások orrára kötni, amit csinálok, amiben élek.  Valamiért olyan gondolatok lengték körbe a szocializálódás rám eső részét, ami meggátolta, hogy titeket, akik most olvassátok e sorokat, továbbra is beavassalak ebbe az utazába. Sajnos egy ideig úgy gondoltam, hogy semmi értelme folytatnom az írást és a számomra oly sokat jelentő fotók közlését, mert ez is csak egy egót erősítő felszínes dolog mint a Facebook, vagy a többi hozzá hasonló közösségi oldal. Lájkok, szmájlik, képek arról ki, mit evett, kivel mosolygott egy fényképen, akár ha ez a mosoly csak egy vaku villanásig is tartott … Introvertálttá váltam teljesen, mert sivár ürességet láttam az internet mára mindent körbefonó szövevényes hálóján. Csak a valóság érdekelt. Úgy éreztem minden, posztolással, minden mondattal, amit az idővonalamra írnék, megrövidíteném az életem, a virtuális világ elvenné tőlem az igazit, amiben olyan szépen megtanultam élni.

img_20161108_200607

Ami késik, az jön

Bővebben…

Visszaszámlálás

Elkezdődött a tényleges visszaszámlálás. Pontosan 50 nap múlva kilövés!!! A héten nagyon sokat haladtunk előre a szervezésben, de pontos részleteket még nem merek írni. Mindenesetre két napja azt érzem, hogy sínen vagyunk, minden kétséget kizáróan ez már az utazás része.