Ne siess!

Előszó

Az idők során megtanulta van, hogy rövid, vagy épp hosszú az út, de mindenkinek végig kell menni rajta.

Nem lehet elmenekülni semmi elől, amit ránk szabott az élet, pontosabban, amit mi kértünk magunkra. Egy földkörüli út bejelentését sokan menekülésnek gondolhatják és címkézik fel „szabálytannak” azt, aki kiszabadul. Persze van, hogy a feltételezés megállja a helyét. Találkoztam olyan utazókkal, akik nem tudták megmondani miért utaznak, csak annyit mondtak, hogy nem akarnak otthon lenni. Az én utazásom nem az otthontól való eltávolodás, épp ellenkezőleg, az egyre közelebb kerülés. Fizikailag és lélekben egyaránt, ami a kör bezárásával történik meg lelken innen és túl.

Lelken innen és túl

Bővebben…

Fehér felhők

Előszó!

Ha ismersz, vonatkoztass el személyemtől, ha nem ismersz, ne az embert keresd a sorok mögött, hanem a tartalmat. Elkötelezettségem a tudatosság felé és annak rajtam keresztül szavakba öntött kinyilatkoztatása nem személyes, de egyenként mindenkinek szól. Felismerve fontosságát és „sürgető” eddig mindennél időszerűbb aktualitását nem lehet a holnapra bízni. Ma kell tenni, holnap már lehet késő, a lustaság, a rosszul szervezett és teljesített napok, a mulasztással vétkezés olyan súlyos terhet hordoz magában, amit később belátva komoly zavart tud okozni az elmében. A megbánás érzetét már hiába kelti fel, mert a telitalálatos szelvényt nem adtuk fel a sorsolás előtt és kitudja, mikor jön el újra az alkalom, hogy „milliomosok” legyünk. És itt nem milliókról van szó, hanem attól sokkal többről. A feladatunk helyes betöltéséről és általa egy új, tudatos világ születéséről, amit nem lehet se pénzben, se bármilyen más pusztulásra ítélt anyagi termékben mérni.

Naplementéig tedd meg aznapi dolgaid

Bővebben…

Ami késik, az jön

Előszó

Bevallom hosszú időre elvesztettem a motivációmat az írás és a blog szerkesztése iránt. Miután Kuala Lumpurban Adorjánnal szétváltunk hatalmasat változott minden az utazás körül. Ebbe persze beletatozik ez a blog is. És nem csak azért, mert Adinál maradt a szükséges eszköztár, de hiányzott a bevett menetrend is, amit a majd másfél év alatt együtt dolgoztunk ki.  Egészen a mai napig értelmét vesztette a publikálás, úgy éreztem, nem szeretném tovább mások orrára kötni, amit csinálok, amiben élek.  Valamiért olyan gondolatok lengték körbe a szocializálódás rám eső részét, ami meggátolta, hogy titeket, akik most olvassátok e sorokat, továbbra is beavassalak ebbe az utazába. Sajnos egy ideig úgy gondoltam, hogy semmi értelme folytatnom az írást és a számomra oly sokat jelentő fotók közlését, mert ez is csak egy egót erősítő felszínes dolog mint a Facebook, vagy a többi hozzá hasonló közösségi oldal. Lájkok, szmájlik, képek arról ki, mit evett, kivel mosolygott egy fényképen, akár ha ez a mosoly csak egy vaku villanásig is tartott … Introvertálttá váltam teljesen, mert sivár ürességet láttam az internet mára mindent körbefonó szövevényes hálóján. Csak a valóság érdekelt. Úgy éreztem minden, posztolással, minden mondattal, amit az idővonalamra írnék, megrövidíteném az életem, a virtuális világ elvenné tőlem az igazit, amiben olyan szépen megtanultam élni.

img_20161108_200607

Ami késik, az jön

Bővebben…

A varázs tó, a hosszú nyakak és a kalózok

Bevezetés

Ahogy Adi szülinapján ott ültünk a kis indiai vendéglő asztalánál és ettük a zöldség curryt, meleg parotával, a folytatáson gondolkoztam. Még jó lenne ma a lehető legközelebb jutni Mandalayhoz. Nem voltunk túl bőbeszédűek egymáshoz, szépen apránként, vigyázva pöfékeltünk a békepipából, amire épp csak két napja tettünk új parazsat és még nem tudott visszahevülni üzemi hőfokra. Mikor elfogyott a tányérról a finom étel már álltunk is fel az asztaltól és mentünk az út szélén elegánsan várakozó paripáinkhoz. Ez volt ismét a pillanat, amikor újra búcsút intettünk egymásnak, pedig alig pár másodperce ez még csak fel sem merült egyikünkben sem. Ajánlom az embereknek, akikkel egy bolygóra születtem.

IMG_5481

Emberekkel, akikkel egy bolygóra születtem

Bővebben…

A kopasz, az öreg és a mindenható Myanmar

 

Bevezetés

A hetek úgy repülnek el az élménysztrádán, hogy a szaggatott vonal már teljesen egybeolvad, végtelen csíkot festve a burkolatra. Előzni tilos! Bár nincs is kit. A leállósáv szűk felén olykor emlékekből számoljuk vissza a napokat, heteket, hónapokat. Ilyenkor mindig ráeszmélek, hogy az idő semmissé vált, helyét a lét szüntelen érzékelése és a minőség vette át. A szív lüktetése egyre egyenletesebb, amplitudója már nem leng ki annyira, csak szimplán befogad és kiad. Ta-tam, ta-tam. Átáramlik rajta a világ és, ha az ereken át néha mégis valami keserű érkezik, ügyesen megtisztítja azt.

P1100571

–        –     –   – ————-

Bővebben…

India újratöltve

Előszó

A leeresztett sorompó előtt sokan álltak. Autók, roncs, füstöt okádó buszok, amik körül a szakadt, koszos ruhát és fejükön nagy fonott kosarakat hordó árusok lármázva kínálták a különféle csemegéket a buszon és annak tetején utazóknak, akik közben az ablakon keresztül szabadultak feleslegessé vált szemeteiktől. A rengeteg motoros a szél-rózsa minden irányában állt készen a startra, berregő masináikkal. És közöttük volt egy messziről érkezett is, kerékpárján furcsa táskákkal, amikben ideiglenes otthona volt gondosan elrejtve az avatatlan szemek elől. A sínpár mindkét oldalánál, mindkét sáv zsúfoltan várta, hogy miután elszáguldott a nagy dízel mozdony után kötött hosszú szerelvény, elrajtolhasson ki-ki a maga dolgára. Nemsokára emelkedni is kezdett a görbe vasrúd, mert a végére eszkábált nagy betonrönköt szabadjára engedte a tányérsapkás mester. A nagy zúgásban, tülekedésben és utat találni akarásban ez egri fiú jeleskedett a legjobban és elhozta a második indiai futam első rajtját. Az egész jelenet egy mesefilmhez volt hasonló, amikor a figurák nagy csetepatéval hatalmas porfelhőt kavarnak, amiben sok kutya, macska, egér, Rumcájsz, a Kisvakond és a törpék is valahol ott pofozzák egymást, de amikor a felhő eloszlik, az marad csak talpon, akire a legkevésbé számítanánk.  Így emlékszik vissza a bringás a történtekre:

  • A szűk, de épp elegendő helyeket úgy találtam meg a nagy bringával, mint ahogy eső után a víz talál utat magának a domboldalba telepített szőlőültetvényen heverő föld rögök között. Közben koncentráltan figyeltem, a kátyúkra, a mindenhonnan érkező, zötyögő járművekre, amik pár centire haladtak csak el tőlem, de egyszer sem akadtam beléjük. A 200 méter után beforduló aszfaltcsík éles bal kanyarjában már teljesen egyedül voltam az út mentén semmittevő emberek integetésével, kurjantásaival és mosolygásával. Istenem, ha Palik Laci látta volna… Így kezdődött indiai kalandunk második felvonása.

Ajánlom a suhanc barátaimnak, akikkel együtt lógtam, és akikkel idő közben észrevétlenül kicsit felnőtté váltunk.

P1100150-3

“Hová tűnt Daemon Hill?”

Bővebben…

Mese az Annapurnáról / Különkiadás

Előszó:

Legutoljára Iránban cseréltük le a bringákat hátizsákokra, hogy oda is eljuthassunk, ahová két keréken nem lehetséges. Akkor sivatagi körülmények között meneteltünk, viszont most a világ első számú túraútvonalai közül szemeltünk ki egyet. Az Annapurna Himal hegytömb körül sok opció választható, aminek gyalogos megtétele 3 héttől, 3 napos terminusban változhat. A teljes kör kb. 210 km, ami a világ tízedik legmagasabb hegye és társulásai körül vezet bámulatba ejtő tájakon át. Az alaptáborból kerülhetünk, a legközelebb a 8091 méter magas Aratás Istennőjére keresztelt hegy csúcsához, ám ez nincs rajta a körtúra vonalán. Ideális körülmények között egy hét kell az alaptáborba jutáshoz, amiből 4 nap az oda, 3 nap pedig a visszaút. Mi ezt választottuk. Ahhoz, hogy elmeséljem mind azt, amit ezen a héten éltem át, legjobb, ha egy mesébe illő történettel folytatom, az olvasóra bízva mennyire személyesíti meg a főhőst. Ajánlom édesanyámnak, Jézus hű társának.

IMG_2022

Bővebben…

Füstölő és ürülék

Előszó:

India az a hely, ahol az ürülék színekkel keveredik és a templomokat füstölő illata járja át. Ahol szinte lehetetlen egyedül lenni, úgy benépesítették az emberek és a keveredés valami olyan mértéket öltött, amit visszavezetni mára már majdhogynem lehetetlen. Vallások, hagyományok, szokások, ételek, mind-mind vastag pecsétjüket nyomták rá ennek a szubkontinensnek a területére, a rajta élő 1.2 milliárd ember által. Itt egy ételből sem hiányozhat a chili, amitől nem lesz hűvösebb az érzésünk, a télen is meleg környezetben. Na és ahol a közlekedés első számú szabálya, hogy dudálj, amennyit csak tudsz, ha kell, ha nem.

Gyerekkori emlékezetem óta megmagyarázhatatlan vonzalom és kíváncsiság fogott el, ha csak meghallottam; India. Számomra úgy csengett e név, mint egy ősi, misztikus varázsszó, amit ha kiejtettek, sejtelmes, de kívánatos energia kerített hatalmába. Az a fajta, ami magában hordozza az izgalmat, amiben megbújik a tudás, és magabiztosan, de türelemmel hívogat, miközben bölcsen kivár, mert tudja, hogy egyszer úgyis eljön az ő ideje.

d_11b

E mesterekre jellemző bizonyosság nem volt hiábavaló, mert lám eljött az idő, hívogatása beteljesült és ráléptem erre az óriás földdarabra, hogy megízleljem azt, amit mindig is meg szerettem volna. Az ízt, amit eddig csak elképzelni tudtam. De, hogyan is tudná az éhséget csillapítani az étel, ami csak képzeletünkben él, míg tányérunkat és gyomrunkat üresen hagyja? Most a tányér tele, csak rajtam múlik, mit veszek el róla és, hogyan emésztem meg a sok mindent, amit kínál a bőség.

P1090991

Bőséges teletál

Sok tanulmányt sosem folytattam Indiával kapcsolatosan, bár mégsem teljesen ismeretlenül érkeztem a világ második legnépesebb országába. Néhány barátom hindu vallású és az utazásunkat megelőző időszakban rendszeresen megfordultam otthon ebben a közegben. Ha másról nem is, a Krisnás ételosztásokról és zenélő, színes ruhákba öltözött, lenyírt hajú bhaktákról mindenki ismerheti picit, ezt a kultúrát. India lakosságának 80 százaléka hindu, így nyilvánvalóan ez a legmeghatározóbb vallási csoport, de muszlim, keresztény, szikh, buddhista és még jó néhány a saját Istenüket követő felekezet található itt. Így hát ez a bejegyzés a vallás körül is fogja periszkópját forgatni. Na, de nézzük csak szépen sorjában, folytatódjon a kalandozás Mysoretól, ahol Adi pontot tett előző írásának végére.

Bővebben…

A nagy hegyekben 2. (Karakoram highway)

Előszó:

Fenségesnek születtél, uralkodónak magad felett…de az emberek, akik lábadnál élnek méltó helytartóid, önzetlen szívük szeretettel teljes. Ezért engedd meg, hogy e fejezet leginkább róluk szóljon és személyüket nagyságodhoz emeljem.

Ajánlom Herczeg Lacinak, mert ő is szeret biciklizni és túrázni. Valamint, mert fránya betegségeket győzött le az elmúlt időszakban, ami rendkívüli hitre és életerőre vall. Ám legfőképp azért, mert a Herczeg klán fejeként tiszteletet érdemel, hisz manapság nagyon ritka, hogy valaki ilyen szépen egyben tudjon tartani egy családot. Örülök, hogy gyerekkorom óta a környezetükben élhetek és barátaimnak tudhatom őket. Jó példával szolgálnak, mind külön személyek és mind kedves család egyaránt.

IMG_8290

Bebukik a nap a Rakapushi  (7788m) mögé

Bővebben…

A nagy hegyekben 1.

Előszó:

Ezt a fejezetet nehezen kezdtem el megírni és félúton úgy döntöttem, hogy két részesre szerkesztem, mert én is két szakasznak éltem meg az elmúlt több mint 60 napot. Pontosan ma fél éve, hogy elindultunk otthonról, haza, és olyan valóságban élünk azóta, amihez a legszebb irodalmi alkotás, vagy legtökéletesebben rendezett film jár ihletért, forgatókönyvért. A minőségi jelenlét mindennapossá és általánossá vált. Természetesnek veszem, amit csinálunk és semmilyen lényegi különbséget nem látok már köztünk és a bárki közt. Ezért nem tudom, mi lehet érdekes annak, aki otthon vagy épp munkában olvassa a kalandozásunkat, mint ahogy annak idején azt én is tettem egyik inspirálóm, Simon Dávid blogjával, akinek ezt a fejezetet ajánlom, amiért ő is mert élni az álmainak.

JPEG Image (125611)

Köszönöm

Bővebben…