Mese az Annapurnáról / Különkiadás

Előszó:

Legutoljára Iránban cseréltük le a bringákat hátizsákokra, hogy oda is eljuthassunk, ahová két keréken nem lehetséges. Akkor sivatagi körülmények között meneteltünk, viszont most a világ első számú túraútvonalai közül szemeltünk ki egyet. Az Annapurna Himal hegytömb körül sok opció választható, aminek gyalogos megtétele 3 héttől, 3 napos terminusban változhat. A teljes kör kb. 210 km, ami a világ tízedik legmagasabb hegye és társulásai körül vezet bámulatba ejtő tájakon át. Az alaptáborból kerülhetünk, a legközelebb a 8091 méter magas Aratás Istennőjére keresztelt hegy csúcsához, ám ez nincs rajta a körtúra vonalán. Ideális körülmények között egy hét kell az alaptáborba jutáshoz, amiből 4 nap az oda, 3 nap pedig a visszaút. Mi ezt választottuk. Ahhoz, hogy elmeséljem mind azt, amit ezen a héten éltem át, legjobb, ha egy mesébe illő történettel folytatom, az olvasóra bízva mennyire személyesíti meg a főhőst. Ajánlom édesanyámnak, Jézus hű társának.

IMG_2022

Bővebben…

Füstölő és ürülék

Előszó:

India az a hely, ahol az ürülék színekkel keveredik és a templomokat füstölő illata járja át. Ahol szinte lehetetlen egyedül lenni, úgy benépesítették az emberek és a keveredés valami olyan mértéket öltött, amit visszavezetni mára már majdhogynem lehetetlen. Vallások, hagyományok, szokások, ételek, mind-mind vastag pecsétjüket nyomták rá ennek a szubkontinensnek a területére, a rajta élő 1.2 milliárd ember által. Itt egy ételből sem hiányozhat a chili, amitől nem lesz hűvösebb az érzésünk, a télen is meleg környezetben. Na és ahol a közlekedés első számú szabálya, hogy dudálj, amennyit csak tudsz, ha kell, ha nem.

Gyerekkori emlékezetem óta megmagyarázhatatlan vonzalom és kíváncsiság fogott el, ha csak meghallottam; India. Számomra úgy csengett e név, mint egy ősi, misztikus varázsszó, amit ha kiejtettek, sejtelmes, de kívánatos energia kerített hatalmába. Az a fajta, ami magában hordozza az izgalmat, amiben megbújik a tudás, és magabiztosan, de türelemmel hívogat, miközben bölcsen kivár, mert tudja, hogy egyszer úgyis eljön az ő ideje.

d_11b

E mesterekre jellemző bizonyosság nem volt hiábavaló, mert lám eljött az idő, hívogatása beteljesült és ráléptem erre az óriás földdarabra, hogy megízleljem azt, amit mindig is meg szerettem volna. Az ízt, amit eddig csak elképzelni tudtam. De, hogyan is tudná az éhséget csillapítani az étel, ami csak képzeletünkben él, míg tányérunkat és gyomrunkat üresen hagyja? Most a tányér tele, csak rajtam múlik, mit veszek el róla és, hogyan emésztem meg a sok mindent, amit kínál a bőség.

P1090991

Bőséges teletál

Sok tanulmányt sosem folytattam Indiával kapcsolatosan, bár mégsem teljesen ismeretlenül érkeztem a világ második legnépesebb országába. Néhány barátom hindu vallású és az utazásunkat megelőző időszakban rendszeresen megfordultam otthon ebben a közegben. Ha másról nem is, a Krisnás ételosztásokról és zenélő, színes ruhákba öltözött, lenyírt hajú bhaktákról mindenki ismerheti picit, ezt a kultúrát. India lakosságának 80 százaléka hindu, így nyilvánvalóan ez a legmeghatározóbb vallási csoport, de muszlim, keresztény, szikh, buddhista és még jó néhány a saját Istenüket követő felekezet található itt. Így hát ez a bejegyzés a vallás körül is fogja periszkópját forgatni. Na, de nézzük csak szépen sorjában, folytatódjon a kalandozás Mysoretól, ahol Adi pontot tett előző írásának végére.

Bővebben…

A nagy hegyekben 2. (Karakoram highway)

Előszó:

Fenségesnek születtél, uralkodónak magad felett…de az emberek, akik lábadnál élnek méltó helytartóid, önzetlen szívük szeretettel teljes. Ezért engedd meg, hogy e fejezet leginkább róluk szóljon és személyüket nagyságodhoz emeljem.

Ajánlom Herczeg Lacinak, mert ő is szeret biciklizni és túrázni. Valamint, mert fránya betegségeket győzött le az elmúlt időszakban, ami rendkívüli hitre és életerőre vall. Ám legfőképp azért, mert a Herczeg klán fejeként tiszteletet érdemel, hisz manapság nagyon ritka, hogy valaki ilyen szépen egyben tudjon tartani egy családot. Örülök, hogy gyerekkorom óta a környezetükben élhetek és barátaimnak tudhatom őket. Jó példával szolgálnak, mind külön személyek és mind kedves család egyaránt.

IMG_8290

Bebukik a nap a Rakapushi  (7788m) mögé

Bővebben…

A nagy hegyekben 1.

Előszó:

Ezt a fejezetet nehezen kezdtem el megírni és félúton úgy döntöttem, hogy két részesre szerkesztem, mert én is két szakasznak éltem meg az elmúlt több mint 60 napot. Pontosan ma fél éve, hogy elindultunk otthonról, haza, és olyan valóságban élünk azóta, amihez a legszebb irodalmi alkotás, vagy legtökéletesebben rendezett film jár ihletért, forgatókönyvért. A minőségi jelenlét mindennapossá és általánossá vált. Természetesnek veszem, amit csinálunk és semmilyen lényegi különbséget nem látok már köztünk és a bárki közt. Ezért nem tudom, mi lehet érdekes annak, aki otthon vagy épp munkában olvassa a kalandozásunkat, mint ahogy annak idején azt én is tettem egyik inspirálóm, Simon Dávid blogjával, akinek ezt a fejezetet ajánlom, amiért ő is mert élni az álmainak.

JPEG Image (125611)

Köszönöm

Bővebben…

A backpacker squad

Ennek a bejegyzésnek legyen előszava a bocsánatkérés, amiért ilyen sok időre eltűntem előletek. Tudom mindenre van megoldás, de előfordulnak helyzetek az életben, amikor egyszerűen nem “éri meg” bármi áron véghez vinni a tervünket. Alkalmazkodva az ember tervez, Isten végez egyszerű, de annál nehezebben betartható elvéhez, hagytuk tervünket és engedtük, hadd végezze Isten a dolgát velünk, így inkább utaztunk blogolás helyett. Nem tettünk meg mindent azért, hogy a rendkívül korlátozott lehetőségek között, megtaláljunk egyet, ami elengedhetetlen egy-egy új bejegyzésünk publikálásához. Most ezt pótoljuk, hála az internet világának, ami kapcsolatot teremt köztünk, egymástól távol lévő emberek közt.

IMG_7165

A kapcsolat és a vezetékek

Bővebben…

A leghosszabb nap

Július 28- ára esett életem egyik leghosszabb napja.

Már egy hete vagyunk Trabzonban. Mikor ide érkeztünk mindössze 2, vagy 3 nappal számoltunk, amit itt kell majd töltenünk, hogy a jó előre megigényelt iráni vízumunkat megkapjuk. Ám megszerzése mégis messze a legmacerásabb folyamatnak bizonyul. Az eddigi szervezés, valamint az időközben duplájára nőt költségek arra ösztönöztek, hogy várjunk még pár napot mielőtt feladjuk az itteni konzulátussal a kezdetektől fennálló értetlenkedést, és mert közel éreztük a pillanatot, mikor végre megkapjuk az engedélyt, hogy majd perzsa földre léphessünk, azaz gördülhessünk. Sajnos mégsem ez történt.

A reggeli érkezésünket egy előző napi telefonbeszélgetésben egyeztettük, ám mikor a felemás szemű, borostás ábrázatú, kicsit sem barátságos nőhöz megérkeztünk, ő simán csak annyit mondott a konzulátus kapujában, hogy jöjjünk vissza holnap ilyenkor és már fordult is volna vissza az épület felé.

20150729_092408

Tisztes távolból a “kedves konzul hölgy”

Bővebben…

Törökország, merhaba

A határ előtt még megálltunk egy éjszakára. Egy nemzeti parkon vezetett át az utunk, ami remek helynek bizonyult a kempingezéshez. Erről előzőleg olvashattatok Adi posztjában.
A bolgár-török határt hegyeknél léptük át, alig gurultunk pár kilométert, amikoris örvendetes dolog történt. Bringázni azért is jó, mert a tempó gyakran változik a terepviszonyok függvényében. Van hogy gyorsan lehet vágtatni, de néha használni kell a bicikli alacsonyabb fokozatait is.

image

Bővebben…

Otthonra találtunk az erősen balkáni Bulgáriában

Legelőször csak az tűnt fel, hogy mindenfelé kutyák vannak csak úgy, szabadon és feltehetően folyton éhesen, hozzánk hasonlóan. Ám ezek a szerencsétlen jószágok nagyon csúfak és minden bizonnyal már rég elfeledték, hogy őket az Isten, az Ember hű társának teremtette. A számtalanszor foltozott utakon úgy járnak kelnek, mint a már életéért sem küzdő szökött katona, hazafelé menet a fogolytáborból. Már úgy véltem ez marad csak bennem emlékként ebből az országból, amikor találkoztunk Kalinnal, Nikivel és Anitával. Fiatal barátaink rögtön szívünkbe lopták magukat humorukkal és segítőkészségükkel. Annak pedig különösen örültünk, hogy semmilyen kommunikációs probléma nem ütötte fel a fejét köszönhetően a tökéletes egymásra hangolódásnak. Erről bővebben itt olvashattok, Adorján előző írásában.

P1080463

Ö egy szebb példány, az igazán randákat nem sikerült lencsevégre kapni

Bővebben…

Dushan a források őrzője

Szerbiában, utazásunk ötödik napján egy különleges helyre bukkantunk. Épp aznapi századik kilométerünkhöz értünk, amikor sátorhelyünket egy sziklába vájt kolostor romjai előtt láttuk meg, pont a Szellemheggyel szemben. Gyermeki izgatottsággal határoztuk el, hogy itt töltjük az éjszakát. Így hát elkezdtük lemálházni a bicikliket, amikor kisvártatva, egy fél vekni kenyérrel a hóna alatt megjelent az úton Dushan.

P1080402

A varász sátorhely

A magas, sűrű fekete hajú, mély tekintetű ember, jókedvűen, sugárzó arccal állt meg előttünk. Elsőre katonának vagy vadásznak nézhettük volna ruhája és oldalán lógó méretes kése miatt. Hamar szóba elegyedtünk, miután közölte, hogy beszél angolul.
Amint a két bringát is felvittük a kb. 50, helyenként omladozó lépcsőfokon, már éreztük, hogy egy nagyon különleges helyen vagyunk, egy még különlegesebb emberrel. Frissen az életünkbe kapcsolódó barátunk egyből belekezdett a mesélésbe, amit aznap már szinte abba sem hagyott.

P1080412

A források örzője

Bővebben…

Az első az útról

image

Már jó ideje nem frissült a blogunk. A lényeg, hogy Június 13. án föld körüli pályára álltunk. Szeretett szülőhazánkat Tompánál hagytuk magunk mögött, egy Kiskunhalason töltött éjszaka után. Az első fát is itt helyeztük el, mivel a nagy melegben nem bírta volna tovább az utazást a hátsó csomagtartón. Nem baj ez, hiszen az emlékezetes kiskunhalasi fogadtatást így legalább tudtuk viszonozni ezzel a kis diófával.

Azóta Szerbiában gyűlnek a kilóméterek óráinkba és lábainkba, ahol három nap alatt is rengeteg érdekességgel találkoztunk. Kezdésnek egy kis faluban cövekeltük le vadiúj Northface sátrainkat,ami a Gurutech segítségével jutott el hozzánk, és már pózoltunk pár fotóhoz,amikor is olyan vihar ugrott a nyakunkba,hogy nem győztünk minden cuccunkat védett helyre menekíteni. Hála Istennek megúsztuk nagyobb gond nélkül, de egy biztos, volt nagy fejetlenség, mire újból magunkra találtunk. Na ezek után jót mentünk másnap a forgalmas és nem túl izgalmas országúton.

image

image

Bővebben…