Előszó
Úgy gondoltam, ez előtti, utolsónak szánt bejegyzésemmel lezártam földkörüli utam dokumentációját. Tényleg. Hiszen végére értem a meghajlított egyenesnek. Ám valaminek a vége mindig egy új kezdetet is jelent. És számomra ez az új, szorosan összefügg azzal, amit az elmúlt három év alatt éltem meg, átitatva általa minden sejtemet. Valószínű halálom pillanatáig és még az után is tartani fog a hatás, amivel e három év ajándékozott meg. Már hat hónapja „állok egy helyben”. Ez nagyon sok idő, ha összehasonlítom azzal a maximum pár héttel, amit néha az út során töltöttem konkrét utazás nélkül.
Sokszor megtalált a kérdés, hogy mit fogok most csinálni? Nem félek attól, hogy üres lesz az életem ennyi intenzív tapasztalás után?
Ezekre a kérdésekre, utólag visszagondolva, mindig kicsit nagymellénnyel válaszoltam, hogy – dehogyis, egyszerűen csak azt fogom itthon is alkalmazni, ami az út alatt általánossá vált. Jelen leszek, megfigyelek, tapasztalok, érzékelek és cselekszek, ennyi az egész.
Volt pár hét, amikor rutinból mondtam, hogy minden rendben, amikor megkérdezték, hogy vagyok.
Viszont fel kellett ismernem, hogy nem így volt…
Ajánlom azoknak, akiknek vannak megoldandó feladataik az életben.
A fotókat ehhez a bejegyzéshez abból a sorozatból válogattam ki, amit alvó emberekről készítettem a Föld körül. Ezekből fotókiállítás is készült, összesen 40 képpel. A kiállítások, soron következő előadások, készülő új projektek (film), vagy bármilyen, az utazásommal és önismerettel kapcsolatos információért látogass el és kövesd, hetente frissülő, Utam lényege – Szabó Ádám Facebook oldalt.

Los Angeles, California