Kókuszház és Elízium – 2.rész: Kömüves workshop

Egy éve történt. 2018 február végén érkeztem el arra a helyre, ami minden képzeletem felülmúlta. az általam Édennek nevezett holisztikus hotelhoz, ami Mexikó Yucatán félszigetén található.
Az írásom azoknak ajánlom, akik mernek nagyot álmodni…

Tíz óra lehetett, mire befejeztük a reggelit. Steve-vel a Cococoncrete projekt (kókuszbeton) vezetőjével az étterem mögött a szélhárfánál találkoztunk. Steve magas, kopasz, szakállas fiatalember. Gyakran látom nevetni, ahogy mindenki mást is itt az Elíziumban. Bemutatkoztam neki. Azt mondta ma a kókuszháznál fogunk dolgozni. Miriam odavezetett. Út közben megmutatta az önkéntesek és a munkások szálláshelyét. Az erdő közepébe mentünk. Kecses járda vezetett egy meglepően nagy bambuszépülethez. – meditációs terem, meséli Miriam csillogó szemekkel. -Halkan haladjunk, óra van éppen. Jobboldat, deszkákból lefektetett padlózaton keresztül a mosdókhoz érünk. Észreveszem, hogy csaptelep helyett művészien kirakott kagylódíszből folyik a víz. Kétséget kizáróan odafigyelnek a részletekre. Földúton, magas fák simogató árnyéka alatt elbandukolunk az erdei konyháig, majd innen párszáz lépés után elérjük a kókuszházat. Félkész állapotban van. A vakolatlan falak elől derékmagasságig, hátul nyakig érnek, 3-3 nagy cölöp ágaskodik ki a sarkokból és középről, ami a bambusztetőt tartja. Az épület elején nagy, félbevágott tojás alakú aranysárga deszkalap lesz majd az ablak. Gondolom magamban.

A bioanyagokból készült kókuszház, azaz gyakorlópálya

Bővebben…

Kókuszház és Elízium – 1.rész

Egy éve történt. 2018 február végén érkeztem el arra a helyre, ami minden képzeletem felülmúlta. az általam Édennek nevezett holisztikus hotelhoz, ami Mexikó Yucatán félszigetén található.
Az írásom azoknak ajánlom, akik mernek nagyot álmodni…

Tegnap a bejárati kapuig jutottam el. Spanyolul beszélt hozzám a biztonsági őr úr. Azt vettem ki a szavaiból, hogy Steve, aki a kókuszház projektet vezeti nincs itt, jöjjek vissza másnap reggel. Visszafordultam Bacalarba. A part mentén haladtam. Utoljára Új-Zélandon láttam ehhez hasonló kék vizet. Azúrkéknek hívnám, vagy inkább édenkéknek. Elveszik benne a tekinteted. Nem tudsz más felé nézni, mágnesként vonz a 7 színű lagúna szemet gyönyörködtető látványa.

Háttérben a 7 színű lagúna

Kezdett sötétedni, szálláshely után nézek. Jó lenne a lagúna mellett sátorozni. Lehetőleg egyedül. Ahogy tekerek a város felé, mindenhol le van zárva az út a lagúnához. Elfoglalják a szállodák. Nem értek egyet a koncepcióval. Itt vagyok egy gyönyörű természet alkotta terület szélén, és nem tudok a vízhez menni. Magánterület, kilométereken keresztül. Addig tekertem, amíg egy nyilvános parkhoz nem értem. Csupán pár ember ténfergett a környéken. – Ez a hely jó lesz, súgta fülembe a biciklim, és lesétáltunk a vízpartra.

Bővebben…

Légzés

Változás előtt áll az utazásom. Újrakalibrálom az iránytűmet. Az elmúlt időszakban érezhetően megcsappant a lelkesedésem. Nagyon sokat tanultam, tapasztaltam az elmúlt 3 évben. Magamról, az emberekről, az életről. Úgy tűnik az élet egyszerű és egyben végtelenül összetett. Az élet értelmét a szeretet áramoltatásában, a harmóniában látom. Biztos éreztél már úgy, hogy megszűnik körülötted az idő, értelmét veszti. A járda szélén kecsesen hajladozó virághoz hajolsz és belélegzed az illatát. Átjárja az egész lényed. Elvarázsol. Rádmosolyog egy ismeretlen ember az utcán. Tán integet is. Szeret. Létezik ilyen? Létezik nagyon is! Belenézel egy kisbaba szemébe. Végtelen.

Jelenlét

Bővebben…

Naptár 2018

Hölgyeim és uraim!

Íme kétszáz darab naptár, 12+1 szép fotóval, amiket a 909 napja tartó biciklis földkerülő utazásunk során fényképeztünk Ausztráliában, Uj-Zélandon, Fidzsin, Japánban, Hawaiion és Észak-Amerikában és Mexikóban.


Remek ajándék lehet annak, aki szeret utazni, aki szereti az érdekes, szép tájakat, kalandokat, és akiben él egy álom, ami megvalósításra vár.

Hiszen én is így kezdtem. Ültem az irodában, bámultam a monitort, nyomkodtam a billentyűzetet, serényen kattingattam az egérrel, de a lelkem nem szárnyalt. Unatkozott. Úgy érezte magát, mintha be lenne zárva egy befőttes üvegbe.
Elhatároztam, hogy ennél sokkal menőbb életet szeretnék! Felmondtam, eladtam a bútoraim, és belevágtam az ismeretlenbe, amiről annyit tudtam, hogy erősen hív magához.
Életem legjobb döntését hoztam meg ezzel. Azóta úgy érzem magam, mintha lehúztak volna a Mátrixról. A valóságot élem, mivel az utazásnak és a megannyi kihívásnak köszönhetően lehullott rólam egy csomó zavar és megfelelelési kényszer.
Mélyen megismertem önmagam, szabaddá váltam. A szabadság csodaszép. 🙂

A hét második felétől átvehetők lesznek a kalendáriumok a két budapesti, az egri és baji átvevő pontoknál, illetve anyukámék megkezdik a postára feladást.

A naptárt itt lehet megrendelni:

Naptár 2018

Áldás, bátorság és szeretet kísérje életed.

Adorján

Kalandorrá váltam (Ausztrália)

Régen írtam, elkezdem bepótolni a lemaradásomat. Könnyen megy, mert az utazás mély nyomot hagy bennem. A mostani bejegyzés 2016 decembertől 2017 március elejéig tartó ausztráliai kalandjaimat meséli el neked.

Rákattintottam a “book this ticket” (megveszem a jegyet) gombra és hátradőltem a fehér napozóágyamon Bali denpassari tengerpartján. Megvan a jegy, december 6-án repülök Ausztrália Perth városába. Viszlát Ázsia, másfél év után eljött az idő, hogy új földrészre lépjek. A 3 hónapig érvényes online rendelt ingyenes turistavízumom bőven elég időt enged áttekerni a kontinens nyugati részéből a túloldalra, Sydneybe.

– Vajon milyen helyek, városokkal, hegyekkel, óceánokkal, földrajzi és egyéb különlegességekkel találkozhatok ez idő alatt? – kérdeztem a fehér színben pompázó 100 dolláros okostelefonom, Oppókát, aki egyből küldte is biteket a keresőóriások birodalmába. Tripadvisor, Google és Google Maps egymás után szónokolta a szebbnél szebb helyeken. Kerékpározás irányba terelgetve a beszélgetést megtudtam, hogy az utam pont egy biciklis Halálcsillagot, vagy inkább egy szokásosnál jópár szinttel nehezebb pályát is tartalmaz, mint amiben idáig valaha részem volt.

– Tervezet útvonalad szerint át kell majd kelned a sivatagon. – mondja Oppóka pléhpofával.

– Át kell kelni a sivatagon? – kérdeztem vissza, s eddigre már a fellelkesült készülékem elkezdte ontani magából a vizuális információáradatot. Nyugat és Dél Ausztrália között 1250 km-es szakaszon nincs bolt, nincsenek városok és települések, nincs semmi. “Nullarbor”, azaz Nulla fa.

– Át kell kelni a sivatagon! -kiáltottam fel az izgalomtól.

Közel 5000 km, ebből 1250 km a Nullarbor

Bővebben…

Délkelet-Ázsia szelleme 2

Mialatt megszerkesztettem a képeket, s összeraktam az írásomat Malájziáról, Szingapúrról, Szumátráról, Jáváról és Baliról, ismét magával ragadott Délkelet-Ázsia szelleme: az állandó napsütéses, magas páratartalmú időjárás, toronymagas pálmafák, ékszerdoboznak kinéző épületek, vallási rituálék, barátságos emberek, és mesébe illő gyümölcsök. Ugorjunk is fejest a kalandok medencéjébe!

Bővebben…

Délkelet Ázsia szelleme 1. rész

Mielőtt belekezdenék a sztorizgatásba, el kell, hogy meséljem nektek, Thaiföld nagyon megérintett. Úgy spirituálisan, mint esztétikailag. Olyan érzéssel kerekeztem át az országon, mintha a lakosság a családomhoz tartozna és az utazásom egyben egy egzotikus rokonlátogatás is lenne, a thai emberekből áradó kedvességnek és alázatnak köszönhetően. S volt még egy dolog, ami teljesen lenyűgözött: szinte az összes lakóház, üzletek, parkok, folyók mellett különös kis házikókat lehetett látni, s égett bennem a kíváncsiság, hogy kiderítsem, mik ezek a furcsa, meseszerű, tünde-babaház kinézetű, engem először madáretetőre emlékeztető építmények. Így hát beleástam magam a thai tradícióba egy picit.

Csöppnyi homokszem a thai varázsból

Csöppnyi homokszem a thai varázsból

Bővebben…

Hogyan kezdtünk el Thaiföldön biciklizni?

Ha úgy döntünk utazni szeretnénk, figyelembe kell vennünk azt is, hogy az eseményeket nem fogjuk tudni oly módon irányítani, mint ahogy az lehetséges a több év alatt kialakított otthoni biztonságos életünk során. A váratlan helyzetekre, kihívásokra, a mindennap előbukkanó ismeretlenre a védekezésre konfigurált elménk stresszel és letörtséggel válaszolhat.
Na jó de én boldog és kiegyensúlyozott szeretnék maradni, mit csináljak? Maradjak otthon?
Azt is lehet, bár ebben az esetben lehet, hogy búcsút kell mondanunk az álmainknak, lemaradunk a műsorról, amire egész életünkben vártunk.

A megoldás azonban mint mindig, most is egyszerű. Nevezzük el mondjuk Belső utazásnak. Ez a különleges túra arról szól, hogy elménket a Félelem óvodájából kivesszük és átíratjuk a Hit és a Végtelen lehetőség iskolájába. Mit jelent a hit? Azt jelenti, hogy biztosak vagyunk valamiben. Például abban, hogy meg tudom csinálni, és meg is fogom csinálni, és nem is akárhogy fogom megcsinálni, hanem rácsapok az asztalra és képességeim maximális kihasználásával megteremtem, véghezviszem, létrehozom. Hiszem, hogy a nehézségek a növekedésemet, a kiteljesedésemet és a boldogságomat szolgálják. Ez az egy út létezik, és mindig is ez az egyetlen út létezett vala.

20160528_104406

Irány az iskolapad! 🙂

Az elméleti részt hamar elsajátíthatjuk a suliban, azonban dolgozatírás közben – a kiképzőpályán – gyakran fogjuk vakarni a fejünket.

Így történt ez velünk is, amikor fel kellett adnunk az elképzelésünket, hogy Újzéland lesz az első ország, ahol a repülést választjuk utazási eszközként.

Bővebben…

Három hét pihenő

Előszóként szeretném megköszönni Hajninak, hogy segített szállást találnunk és Monának, Champnek és Máténak szeretetüket és kedvességüket.

Lábamat kecsesen átlendítem a vázon, hallom, ahogy a biciklis cipőm talpa bekattan a pedálba, a váltóval utazó sebességre állítom a hajtást, megülöm a túrabringám, indulok! Tudatom tiszta, koncentrált. A simogató menetszél levakarhatatlan gyermeki mosolyt csal az arcomra. Mozgásban vagyok, haladok. Változik a táj, változik a környezet, s velük változik a fizikai, mentális és érzelmi testem is. Valami azonban nem változik. Egy helyben áll, figyel és szeret. A végtelenségben tartózkodik ma is, holnap is, mindig. A szellememről van szó, azaz a tudatosságomról, aki a Mindenség része. Világítsd hát át tudatosságom minden sejtem, minden érzelmem és minden gondolatom, boríts be vakító fényeddel, hogy egységben érezhessem magam, hogy azt érezhessem bármire képes vagyok, egy hős vagyok, aki táncra hívja a cselekvést, aki képességeit maximálisan kihasználva halad a teljesség felé.

Bővebben…

Az Atya, a Fiúk és a Lekváros Kenyér

Ahogy hallgattam az esti misét hindiül Parvatipuram város katolikus templomában azon gondolkoztam, hogy társadalmunknak bizony szüksége van papokra. Nem is papokra, inkább lelki pásztorokra. Akik erősítik és nemesítik a közösségük tagjait, akik utat mutatnak a fény felé, bármilyen mélyen is jársz félelmeid labirintusában. Akik segítenek megnyílni önmagunk, egymás és az élet felé.
Első lépésként én csavarnék egyet a papság stratégiáján. Feltételezem, hogy a tudatosság növelése a céljuk. Ebben az esetben az lehetne a tanítási irány, hogy egymást segítő és támogató aktív közösséget teremtsenek, s nem egy “nyájat”, aminek a tagjai ugyan rajta vannak a témán, de mégis egy mise meghallgatásától várják a megoldást. Imádkozni hatékony és szükségszerű, én is szoktam. Ami viszont a legfontosabb: a cselekvés, a tett, ami átrepíthet bármilyen akadályon. Tehát a közösség együtt haladna a teljesség felé, az őszinteség, az alázat és a szeretet útján, a hátszelet pedig az univerzális öröm, a létezés öröme biztosítaná. A pásztor feladata, hogy ösztönözze, illetve tanítsa a közösséget mindaddig, amíg önjáróvá nem válik. Ezután pedig a történetünk főhőse – amennyiben ez számára, a közösség számára és az Univerzum számára is megfelelő – az alábbi feladatok közül kiválasztaná azt, ami a legközelebb áll a szívéhez:

Bővebben…