Délkelet-Ázsia szelleme 2

Bali

 Sokan Balit tartják Indonézia legmenőbb szigetének én mégis visszavágytam pár napig Jávára, a Mosolyszigetre. Persze visszafordulásról szó sem lehetett, így belevetettem magam a sziget felfedezésébe.

Egy ismerősöm tesójának a munkatársa Balin lakik, s 1-2 levélváltás után sikerült is szállást szerezni a család falusi birtokán. A település elég messze volt, így az első nap már nem tudtam odaérni. Sötétedésig tekertem, s nem akadt a szemem elé semmilyen szálláslehetőség. Úgyhogy megálltam inkább vacsorázni. Közben telefonon már egyeztettem Nyománnal, a hölggyel, aki a faluban ígért nekem szállást, s azt mondta, hogy menjek be a közeli rendőrségre, biztos segítenek majd a biztosurak. Így is tettem, vacsora után áttekertem az őrsre, s kaptam egy nagy, minimalista stílusú, jól szellőző szobát:

Balin az első éjszakát böriben töltöttem, ráadásul önként 🙂

Itt aztán biztonságban voltam 🙂 . Másnap reggel elköszöntem, ettem megint egy csomó banánt, meg ittam mangóturmixot, és dél körül megérkeztem a falusi Főhadiszállásra: Bongkasába.

Bongkasa

Bongkasa könnyen bejárható, pár utcából álló ékszeresdoboz. A színes ruhát viselő helyi emberek ismerik egymást, s kedvesen bánnak a biciklis utazókkal is. Eltekertem Nyománék házáig, ahová Csillag már előző este megérkezett. A kellemes kisugárzásu Nyomán és Csillag a kapuban várt, öleléssel köszöntöttük egymást, majd megmutatták a lakosztályt, Nyoman tesójának rezidenciáját: egy gyönyörű kert és egy házi templom mögötti épületben kaptunk egy különálló szobát.

Csillaggal késő estig beszélgettünk, főleg a Vipassana elvonálon szerzett tapasztalatairól. Hatalmasra nyílt szemekkel figyeltem, hogy miközben beszél, mennyi összeszedettség, béke és szeretet áradt belőle.              

Másnap délelőtt belecsöppentünk a falusi élet egyik meghatározó eseményének közepébe: temetésen vettünk részt. De milyen temetésen! Balin a temetés az egy ünnep. Előkerülnek a szekrényekből a gyönyörű, színpompás népi viseletek, fejkendők. Az előkészületek akár több hétig is eltarthatnak. Ezalatt virágokból, s levelekből készített füzéreket és koszorúkat készítenek, hogy a ceremónia napjára az amúgy is édenkertre hasonlító falu készen álljon a halott elengedésére.

A temetési rituálét Ngaben-nek hívják, célja, hogy megtisztítsa az elhúnyt lelkét, hogy az ismét egyesülhessen Istennel. Mi is kaptunk 1-1 díszes ruhát, és pár keskenyebb utcán végighaladva megtaláltuk a gyülekező ponton. Úgy tűnt, megjelent a falu apraja-nagyja, s mindenki segétkezett a folyamatban. A tömegből egy hatalmas arany színű, fából készült építmény emelkedett ki. Ahogy közelebbről megfigyeltem, láttam hogy 10-15 ember tartja a vállán. Megtudtam, hogy ebben fekszik az elhunyt, akit el fognak szállítani a temetőbe. Közben a falusi zenekar is rázendített.

Elindult a menet. Ahogy néztem az embereket, jóízűen beszélgettek egymással, nyoma sem volt siránkozásnak. Körülbelül negyed óra alatt értük el a falu határán lévő temetőt. Az aranyszínű hatalmas dobozt letették a földre az emberek, majd kiemelték a koporsót belőle és a földre helyezték.
A rokonok és barátok különféle, leginkább gyümölcsökből álló adományokat helyeztek a halott mellé, amiket egy erre a a feladatra kinevezett ember megszentelt.

Asszonyok egy nagyobb csoportja a koporsó mellé telepedett, és összehangolt imádkozásba kezdtek.

Porondmester alágyújtott

Majd elérkezett a pillanat. Előkerült egy gázpörzsölő, amit a koporsó széléhez irányítottak. A porondmester különös gondossággal meggyújtotta az égő végét, ami felbőszűlt sárkányként kezdte el okádni magából a tüzet.

A balinéz hit szerint a tűz a Földet jelképezi, ezért miután elég a test, a hamvait beleszórják a vízbe, ennek köszönhetően a már megtisztult lélek a mennybe fog kerültni. Ennek a ceremóniának köszönhetően a lélek újra a család tagjaként születik újjá.

Nem semmi egy esemény.

A következő pár nap azzal telt, hogy megismerkedtünk egy nagyon bájos gyümölcsárus nénivel és beszereztünk tőle egy csomó mézédes gyümölcsöt, majd Nyománéknál befaltuk őket. Nem volt olyan nap, hogy ne ettünk volna legalább 2 kiló papaját meg 10-20 banánt. Minden nap történt valami érdekes, pl. egyszer elmentem fotózgatni és  találkoztam a helyi Charles Bronsonnal:

Aztán megnéztük a fővárost, Denpassart is. Nyománéknál laktunk, s nagyon kedvesen bántak velünk. A fővárosban először a nyugati partot néztük meg, ahol pont akkor kezdődött a naplemente, amint odaértünk. Megállt az idő, ahogy csak néztük és néztük, hogy az ég a kék, piros és szürke szín megannyi árnyalatát festette az elénk terülő vászonra, amihez az Óceán nyugtató hullámzása nyújtotta az aláfestő zenét.

Ezután a keleti partott vettük célkeresztbe: Cslllag rátermetségének köszönhetően bejutott az egyik legdrágább partmenti hotelbe, s annak partján sütkéreztünk két napon keresztül.

Visszamentünk Bongkasába, a főbázisra. Itt volt a legjobb, 0 turista, szupernyugi. Kétszer robogót béreltünk, s felfedeztük a sziget belsejét, ami igazán izgalmas időtöltésnek tűnt addig, amíg rommá nem áztunk mindkét nap délután. Közben rájöttem Bali varázserejére: a Természet. Olyan fákat, erdőket, dzsungeleket lehet látni, és érezni, hogy nem hiszed el, hogy ilyen létezik.

A robogózás második napján elsuhantunk a Tirta Empul (Szent Forrás) templomba, hogy meglessük a tisztálkodási rituálét. A több, mint ezer éves templomba leginkább helyi hindu embereket lehetett látni, akik a megtisztulás reményében érkeztek. Én is belelógattam a lábam a vízbe, hátha majd jobban megy a tekerés.

Megtisztuló show

Majd megint elkezdett zuhogni az eső úgy, mintha dézsából öntenék. Pedig egy fontos találkozóra voltunk hivatalosak: nem mással, mint Indonézia magyarországi nagykövetével, Németh-Pach Judittal, aki egyébként Magyarország valaha megválasztott legfiatalabb nagykövete.

A találkozót Bongkasától nem messze lévő városba, Ubudba szerveztük le a Moksa nevü vegán étterembe. Mire a templomtól visszaértünk Ubudba, már annyi víz esett, hogy megteltek a kanálisok, és a folyóvá duzzadt esőcseppek félig ellepték a járművűnk kerekeit. S voltak olyan szakaszok, ahol megsüllyedt az aszfalt, s teljesen belepte a víz kerekeket, szerencsére nem fulladt le a gépünk, derekasan helytállt. A találkozót egy vegán étterembe szerveztük le, ahová szuperszétázva érkeztünk meg. Sajnos Juditék nem tudtak megjelenni a katasztrófális időjárás miatt, így áttettük a találkozót másnapra. A nagykövetasszony olyan kedves volt, hogy mondta, hogy nyugodtan együnk bármit az étteremben, s majd rendezni fogják a számlát. Ekkor gasztronómiai ízorgia vette kezdetét. Régen ettem már ennyire ízletesen és stílusosan összerakott ételkreálmányokat. Vagy inkább soha. Kókuszos gomba, vegán sajtok, jackfruit saláta, vegán lasagne és tempeh saláta. Ezekkel indítottunk, majd desszertként vegán fagyi is lecsúszott.

A találkozóra pedig másnap délelőtt került sor. Judit és férje Norbi is különös személyiség, élveztem a beszélgetésünk minden percét. Robogóval érkeztek, hátitáskájukban nagy adag barátságot és jókedvet hoztak nekünk. Bemutatkozó körrel kezdtük a beszélgetést, kiderült, hogy mindannyiunknak elég egyedi élet adatott meg.
Később a nagykövetasszony mesélt lelkesen arról, hogy mennyi különböző területen dolgozik Magyarország és Indonézia együttműködésén: pl diák-csereprogramokat terveznek, IT startupokat, illetve közös ,mezőgazdálkodási területen dolgozó kutatócsoportokat is létre fognak hozni. Emellett támogatja az egészséges táplálkozást, az állatvédelmet is. Norbi pedig spirituális lélek, jógaoktató, gyógyító, filozófus. Remek párost alkotnak, megtiszteltetés volt velük bandázni.

 

Az ittartózkodásom utolsó két napját ismét Denpassarban töltöttük, ezuttal Nyoman másik tesójánál. Ez az idő bőven elég volt arra, hogy szerezzek egy nagy hullámpapírt és hungarocellt, amiből szép odut építettem a bringámnak, és 2016 december 6-án elbúcsúztam DélKelet Ázsia szellemétől, hogy megismerkedhessek Ausztráliával.

Délkelet-Ázsia szelleme 2” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyon kedvelem a feljegyzéseidet. Bátor vagy és nyitott, ezért sikeres az utad!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.