Délkelet-Ázsia szelleme 2

Mialatt megszerkesztettem a képeket, s összeraktam az írásomat Malájziáról, Szingapúrról, Szumátráról, Jáváról és Baliról, ismét magával ragadott Délkelet-Ázsia szelleme: az állandó napsütéses, magas páratartalmú időjárás, toronymagas pálmafák, ékszerdoboznak kinéző épületek, vallási rituálék, barátságos emberek, és mesébe illő gyümölcsök. Ugorjunk is fejest a kalandok medencéjébe!

 Előszó

15 hónapig egymásra utalva, „összezárva” éltünk Ádámmal. Együtt kalandoztunk, együtt bringáztunk, együtt ettünk, együtt fedeztük fel világot, közben nagyon sokat tanultam tőle. Célunk közös volt: utazás a Teljesség felé.
Az utobbi időben valahogy megrekedt közöttünk az áramlás. Én határozottabbá, erősebbé, figyelmesebbé AKARTAM válni, hogy MEGFELELŐ útitárs válhasson belőlem. Na, ez nem jött össze. Hiszen abból indultam ki, hogy nem vagyok elég jó. A motivációm nem szívből, hanem zavarodottságból fakadt.

S ahelyett, hogy egyre biztosabb lettem volna magamban, inkább elbizonytalanodtam.

Kiskorom jól bevált módszerét alkalmaztam: az idő haladtával egyre jobban magamba fordultam. Egy burkot építettem magam köré, ahol védve voltam, nem érhetett bántódás. Ádám felnőttebben viselkedett nálam: többször is beszélgetést kezdeményezett „kapcsolatunk” javításának érdekében, s átrágtuk, min lenne érdemes változtatnom.

Igyekezetünk ellenére gyakran a diszharmónia szólamán szóltak hangszereink. Vagy sehogy. Nem tudtunk túljutni személyiségünk kondicionáltságán, zsákutcába kerültünk. A megoldást az ideiglenes különválásban láttam csak.

Nehéz döntés volt, nagyon nehéz. Viszont tudtam, hogy innentől kezdve új fejezet nyílik az utazásomban. Szélesre tárt szárnyakkal vetettem bele magam az ismeretlenbe, a kalandok és kihívások dzsungelébe.

A szétválásunk után elég nagy zavar uralkodott a fejemben. Megesett, hogy kétségek gyötörtek a döntésemmel kapcsolatban. Nyilván „profibban” is megoldhattam volna a helyzetet, akkori tudatosságom viszont nem látott más kiutat. Jól döntöttem.
Időt adtam magamnak, nem siettem sehova. Tetteimet a tisztelet és az alázat frekvenciájára hangolva belső célom ismét összhangba került születésem értelmével: lelkesedésemmel, életörömömmel reményt sugározni. Levakarhatatlan mosolyommal vidámságot teremteni. Gyógyítani, támogatni, s Földünk, életünk kelyhének szentségét fenntartani. Szándékom mély és tiszta. Számomra az Egész számít.

Délkelet-Ázsia szelleme 2” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyon kedvelem a feljegyzéseidet. Bátor vagy és nyitott, ezért sikeres az utad!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.