Délkelet Ázsia szelleme 1. rész

Mielőtt belekezdenék a sztorizgatásba, el kell, hogy meséljem nektek, Thaiföld nagyon megérintett. Úgy spirituálisan, mint esztétikailag. Olyan érzéssel kerekeztem át az országon, mintha a lakosság a családomhoz tartozna és az utazásom egyben egy egzotikus rokonlátogatás is lenne, a thai emberekből áradó kedvességnek és alázatnak köszönhetően. S volt még egy dolog, ami teljesen lenyűgözött: szinte az összes lakóház, üzletek, parkok, folyók mellett különös kis házikókat lehetett látni, s égett bennem a kíváncsiság, hogy kiderítsem, mik ezek a furcsa, meseszerű, tünde-babaház kinézetű, engem először madáretetőre emlékeztető építmények. Így hát beleástam magam a thai tradícióba egy picit.

Csöppnyi homokszem a thai varázsból

Csöppnyi homokszem a thai varázsból

A thai hagyomány és kultúra hitrendszere brahminizmusból, animizmusból és a buddhizmus Theravada Nikaya ágából tevődik össze. Theravada Nikaya Mianmar, Laosz, Kambodzsa és Thaiföld vezető vallása, a buddhizmus legrégebbi ága, úgy is hívják, hogy az „öregek útja”. A lakosság 95 százalékára vonatkozó, egyénre fókuszáló vallásforma célja az élet támogatása, békés elmeállapot megteremtése és a boldogság fenntartása, mindezt Buddha eredeti tanításain keresztül. Természetesen hisznek a reinkarnációban, azaz abban, hogy az ember folyamatosan újjászületik, és a karma törvénye, az ok-okozatokon keresztül fejlődünk. S ha túljutunk a vágyainkon és a szenvedéseinken, akkor érkezünk meg a Nirvánába, a folyamatos feltétlen szeretet állapotába, azaz a további újjászületésektől mentes, megvilágosodott örök létbe. A vallás nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy létezik –e Isten vagy sem, Buddhát megvilágosodott embernek tartják, aki példát mutatott az Emberiségnek a felébredéshez. A megvilágosulatlan élet maga a szenvedés, viszont ha segítesz embertársaidon, csökkentheted a karmád negatív erejét, azaz az életfeladataid egyre szebbé válnak. Illetve ha azon dolgozol, hogy a vágyaidat, gőgödet, haragod, akaratosságod, irigységed felismerd és megértéssé majd szeretetté alakítsd, akkor vagy rajta az Úton. És ahogy Buddha mondta: „Az Út a lényeg, nem a cél!”

Egyébként teljes vallásszabadság van, a király és a kormány is támogatja az egyéb vallásokat, amik békében megférnek egymással ebben az országban.

Az államforma alkotmányos monarchia. Az alkotmány értelmében a királynak kevés közvetlen hatalma van, legfontosabb szerepe a thai buddhizmus védelmezése, és a nemzeti identitás és az egység megtestesítése. A thai emberek szeretik és tisztelik a királyukat, kritizálása, gúnyolása bűncselekménynek számít.

Az uralkodói család

Az uralkodói család

Ahogy jössz-mész az utcákon, biztosan találkozni fogsz majd a nagy tiszteletnek örvendő narancssárga ruhás buddhista szerzetesekkel is, akik rátesznek még egy szívlapáttal Thaiföld egzotikumára. Amikor megláttam őket, mindig bevillan, hogy bár alapból is érdekes a Földünk, azért mi emberek tesszük igazán egyedivé. Igen, írtjuk az erdőket, szemetelünk, háborúzgatunk, viszont az éremnek van egy másik oldala is, a csodálatos építményeink, színes kultúráink és a hatalmas szívünk, amin keresztül a szeretet teremtünk magunk köré. Épp most lépett mellém egy bácsi, ahogy ezeket a sorokat írom, köszönt nekem és megveregette a vállam, majd egymásra mosolyogtunk. Megtiszteltetésnek és áldásnak érzem, hogy itt élhetek a Földön. Na de kanyarodjunk vissza a szerzetesekhez:

Napi rutinjukhoz tartozik, hogy reggel felkerekednek és elindulnak a kolostorból élelmet szerezni, közben kapcsolatba kerülnek a „normál élettel”. Ez a lakosság és a szerzetesek számára is fontos, a lakosság megtapasztalhatja, milyen érzés önzetlenül adakozni, illetve áldást kérhetnek a kedves és nyitott monkoktól, a szerzetesek pedig a jóságot és az együttérzést gyakorolhatják.

Na de mi a helyzet a léptem-nyomon látható különös kis házikókkal?

Piroska

Piroska

A thaiok úgy hiszik, hogy szellemek, láthatatlan lények élnek közöttünk. Ők hangulatuktól függően lehetnek jók, illetve rosszak. Itt jön a képbe a spirit house-nak nevezett szerkezet.

Amikor úgy dönt egy thai emberke, hogy új házba költözik, vagy mondjuk üzletet nyit, nyitás/beköltözés előtt egyeztet egy spirit house szakértővel, azaz egy brahmin pappal. A pap asztrológiai tudását bevetve meghatározza, hogy hol helyezkedjen el a tikfából készült házikó (az egyik legfontosabb szabály, hogy semmiképpen se legyen a lakóház árnyékában), milyen színű, méretű és formájú legyen, majd a szellemvilággal kapcsolatba lépve felkéri a területen lakó szellemet, hogy költözzön be az építménybe, ami ezáltal szent hellyé válik. Hitük szerint ha nincs spirit house-od a birtokodon, akkor előfordulhat, hogy a terület szelleme a lakóházadba költözik be, izgalmasabbá téve mindennapjaid.

A szellem melójába Fáni, Tigris, Bambi és Marty is besegít

A szellem melójába Fáni, Tigris, Bambi és Marty is besegít

Miután „üzembe helyezik” a létesítményt a birtok lakói el is kezdik használni. Ez úgy néz ki, hogy kora reggel a család kijelölt tagja(i) adományokkal kedveskednek a szellemnek: gyümölcsökkel, egyéb ételekkel, virágokkal, vagy akár kibontott, szívószállal ellátott üdítővel, s nem utolsó sorban kedves szavakkal. Valahol azt olvastam, hogy azért lehet leginkább piros színű üdítőket látni a házaknál, mert a szellemek kedvenc színe a piros :). A házban gyakran megfigyelhetünk különböző figurákat: táncoló hölgyeket, kardot cipelő aranyszínű angyalt, mindenféle állatokat, nagypapát és nagymamát. Kívülre pedig füstölőket tesznek, hogy a család jókívánságai a füstön keresztül a szellemvilágba emelkedhessen.

spirithouse_double2

Az animizmus tiszteletben tartja a természetet, illetve a természeti katasztrófákat is: villámlást, földrengéseket, áradást. Úgy vélik, része vagyunk a természetnek és amit teszünk hatással van annak működésére. A természet egy élőlény, ami különböző formákban mutatkozik meg: fák, föld, kövek, hegyek, folyók vagy akár a rizs. Ezek a lelkek / lélek-esszenciák különböző céllal jöttek létre és különböző szintű intelligenciával rendelkeznek.

A thai emberek hisznek benne, hogy együttműködhetnek a szellemekkel, s használhatják egymás erejét. Ennek az együttműködésnek a céljából hozzák létre a spirit house-okat. A feljebb említett adományokért cserébe pedig jólétet, bőséget, védelmet vagy akár kreatív energiákat kérnek.

Aztán ha a lakóházat bővítik, a spirit house is bővítésre kerül. Költözés esetén pedig a régi szellemházat nem lehet csak úgy kidobni. Először is a szellemet imákkal és vallási ceremóniával új helyre kell költöztetni. Ez után lehet a régi házat egy spéci helyre elvinni, amit spirit house temetőnek is nevezhetnénk.

A gyár

A gyár

A thaiok igen komolyan veszik ezt a szellemesdit.

Az ország kombinált hitrendszere kiterjed a folyók szellemeinek (Loy Krathong), illetve az idős emberek, brahmin istenek és angyalok tiszteletére is (Songkran).

Ennek a különös keverék-vallásnak köszönhetően varázslatos kultúrát teremtettek és tartanak fent az itt élő emberek. A tisztelet és az alázat meghatározó tulajdonságok náluk. Például köszönéskor vagy akár fizetéskor a két fél meghajol egymás előtt, sőt még a szavak hanglejtése is a megbecsülés szólamán csendül fel.

Benzinkútnak is van
Egyetemnek is van, mi az?
A piros üdítők
A gyár

Emiatt is utaztam pezsegve Thaiföldön. Meg persze a gyönyörű tengerpartok, hatalmas fák és buja növényzettel körülölelt falucskák látványa is magával ragadó.

Aztán az utolsó thaiföldi szálláskeresés közben elég komoly meglepetés ért bennünket. Behajtottunk egy épp útba eső buddhista kolostor udvarára, ahol nem mindennapi szoborpark fogadott minket. Történetesen egy igazi horrorpark. Megkérdeztem egy helyi emberkét, miről szól ez az egész, mert sehogy sem tudtam összeegyeztetni a buddhizmusról eddig látott-hallott-tapasztalt történetekkel.

Bleeeeeeeee

Kiderült, hogy a buddhizmusban is van pokol, amit Naraka-nak hívnak. Ez nem egy olyan cucc, ami örökké létezik, hanem addig tart, amíg a bűnös emberke túl nem jut a negatív karmáján. Az egyén által végrehajtott bűnök határozzák meg, hogy mekkora kínzásban részesül az illető, azaz minél több gáz dolgot csináltál az életedben, a karmád annál pokolibb kínok közé fog juttatni.

Életed során elkövetett jócselekedeteid aranytáblára írják, a rosszakat pedig kutyabőrre vésik. Aztán miután nyugalomra szenderülsz Phya Yom, a Halál Királya  összeveti a két írást.

Aki az Öt Szabály közül megszegi a harmadikat “helytelen szexuális magaviselet”, azaz más férjével vagy feleségével létesít szexuális kapcsolatot, annak lehet, hogy egy méretes tüskés kaktusz tetejére kell meztelenül felmásznia miközben a hátsóját éles lándzsával adjusztálják. Az abortuszért, születés-szabályozásért és megcsalásért is büntetés jár. Egyes kínzásokat egyénileg másokat csoportosan hajtanak végre. A szoborpark készítője épp a közelben egy újabb alkotáson ügyködött, így sikerült lencsevégre kapni.

A szoborkészítő mester

A szoborkészítő mester

Hozzá kell tennem, hogy én nem hiszek a pokol létezésében, nem foglalkoztat sem a karma sem a pokol/menyország/purgatórium triumvirátus filozófiája. Arra törekszem, hogy a cselekedeteim az élettel és szívem rezgésével legyenek összhangban. S ha észreveszem, hogy hibáztam, akkor intézkedések foganatosításán keresztül korrigálom a csorbát.

Figyelem, gyomorforgató tartalom következik:

A szoborpark mögött kis bungalókban buddhista szerzetesek laktak, szerencsénkre az egyik kis szoba lakója pont házon kívül volt, így rövid egyeztetést követően a lakosztályában aludhattunk.

Másnap reggel esett az eső, úgyhogy csak 10 körül indultunk, addig szereztem rizst meg zöldségeket a monkoktól, plusz még banánt is kaptunk ajándékba. Estére már Malajziában szerettünk volna lenni, amihez nem túl megerőltető 75 km-t kellett tekernünk. Indulás után 2 órát tekertünk, majd a 42. kilométernél megálltunk ebédelni, miközben ismét eleredt az eső. A lokál terasza alatt pihengetve vártuk meg amíg az esőfelhők markából ismét kiszabadulnak a napsugarak.

Közben utánanéztem a thai-maláj pénzváltás arányának, nehogy átvágjanak majd, ezután azt találtam ki, hogy szatyrokat kötök a cipőmre, ha netán újra eleredne az eső, ne ázzon szét a lábbelim (lusta voltam a táskáim aljáról a vízálló kamáslim előbányászni). És már tekertünk is tovább. Az utolsó távot egyhuzamban szerettük volna megtenni. A határ felé haladva egy búcsún keresztül vezetett az utunk. Leparkoltuk a bringákat, s körbejártuk a helyszínt. Ádám egy menő Ambato Bassini szürkéskék gatyát intézett magának, én pedig egy felnőtt adag csokis kókuszkását. A csinnadrattától már csak pár kilométert kellett haladnunk a határvárosig. A thai határőrök először elfelejtettek kilépési pecsétet adni, emiatt a malájok visszaküldtek, újra eltekertünk a thai határőrségig, végre kaptunk pecsétet, és este 9 körül végre átértünk Malajziába.

Kihalt utakon bringáztunk pár percig, egyedül egy terebélyes kivilágított épület-komplexumot láttunk az út jobb oldalán. Odatekeregtünk, s a bejáraton átgurulva észrevettük, hogy egy tűzoltóságba érkeztünk. Megkértük a kapitányt, hogy halad aludhassunk itt. Erre ő készségesen megengedte, hogy használhassuk a fürdőszobát, és a sátrainkat pedig a hátsó terasz alá állíthattuk. Így alakult, hogy az első malajziai éjszakánkat egy tűzoltóságon töltöttük.

Másnap reggel összepakoltunk, majd egy közeli vendéglőben elfogyasztott kiadós reggeli után folytatódott az expedíció. Azt a tervet álmodtuk meg, hogy 500 kilométert lebringázva egyből a fővárosba, Kuala Lumpurba támadunk. Délelőtt 11 körül egy Alot Setar nevű városba érkeztünk, s a pénzváltó felé gurulva izgatottan szívtam magamba a maláj építészet, kultúra, emberek, autók újdonságát.

Az első maláj város: Alot Setar

Az első maláj város: Alot Setar

Úgy tűnt jólét van. Egyébként a 30 milliós ország 1957-ben lett független, egy több pártból álló koalíció kormányozza, államformája pedig föderatív választói monarchia. A wikipedia szerint 2010-ben a lakosság 61%-a szunnita muszlim, 20%-a buddhista, 9%-a keresztény, 6%-a hindu, 1,3% taoista, konfuciánus és kínai népi vallású, a maradék egyéb, illetve nem vallásos.

Az utcán a perszelő nap bőrünk leolvasztásával kacérkodott, nosza hát behajtottunk egy légkondicionált turista irodába, ahol mosolygós fiatal hölgyek segítettek tájékozódni az ország főbb látnivalóiról. Megtudtuk, hogy a várostól délre egy Penang nevű szigeten helyezkedik el az ország egyik világörökségnek számon tartott Georgetown városkája, amit mindenképp érdemes szemügyre vennünk.

Tárgyalás közben

Tárgyalás közben

A prospektusok képeit böngészve Ádám a keleti oldal vonzó tengerpartjaira is figyelmes lett, kikerekedett szemekkel adta tudtomra, hogy ezt a részt is király lenne meglátogatni. A fehér homokos, bungalós partok látványa élénk fantáziámat karon ragadta, s lelki szemeim előtt már a fotók alapján elképzelt helyeken tekertünk. Útitársként a tenger friss illata és a cirógató napsütés is mellénkszegődött, akik integetve üdvözölték az ezerwattos mosoly, és a felhőtlen boldogság társaságát is a röpke pillanat alatt lejátszódó történetben. „Menjünk, benne vagyok” – nyugtáztam Ádám ötletét.

A hipersebességű információ-áramlás közepette delet ütött az óra, hangot adtunk korgó gyomrunk hívásának. Az irodista hölgyekkel kialakított kellemesen zsizsegő atmoszféra folytatásért kiáltott, és a következő pillanatban már egy autó hátsó ülésén találtuk magunkat.

Úgy tűnik, bírnak minket a csajok

Úgy tűnik, bírnak minket a csajok

Pár perc kocsikázás után egy igazi vega étteremhez jutottunk. A nagy izgatottságtól lábaim galoppszökdelésben közelítették meg az ételes pultot, majd egyből ráraboltam a kínálatra. Ádámmal összenézve mosolyogva faltuk befelé a baráti áru, bőséges és fenséges ebédet. Miután magunkhoz vettünk a tápanyagot, visszahajtottunk az irodához, csajoktól elköszöntünk, és immár módosult útitervvel a zsebünkben elindultunk Penang sziget felé.

A két napra tervezett útból három lett, ugyanis becsúszott egy kis lazulás az órarendünkbe. Alot Setart elhagyva a perzselő napsütést borús felhőzet, majd szitáló esőzés váltotta fel. Az elázás ellen két, egymás melletti házba menekültünk. Szerencsére hamar elállt, így továbbindultam Ádámot felkutatni. Addigra ő már a ház tulajával és spanjával bandázott egy szép kis kerti házikóban. Intett, hogy csatlakozzak be, mert tök jó fejek az itteniek. Beültem hát én is közéjük és hamar összebarátkoztunk. A beszélgetés egyik közös nevezőjét a zene adta, ugyanis a maláj barátaink igen képben voltak a menő rock – és pop előadókkal AC/DC-től Michael Jacksonig, Depeche Modetól Sepulturáig. Egész délután együtt lógtunk, miközben újabb és újabb érdekes arcok érkeztek a buliházikóba, csak kapkodtuk a fejünket, alig tudtuk követni az eseményeket. S annyira összebrigádoztunk, hogy úgy döntöttünk még egy napot lenyomunk itt.

Stúdió!

Stúdió!

Másnap reggel a házigazda meglepett minket pár kertből hozott kókuszdióval aztán az idilli udvaron fotózgattunk kicsit, majd elvittek minket ebédelni Alot Setarba kocsival, délután pedig visszatértünk a bulikéróba, folytatódott a lazulás.

Támadás!

Támadás!

A következő reggel még együtt megreggeliztünk, aztán útnak indultunk Penang felé. Egyszer kétszer még eleredt az eső, szerencsére csak rövid ideig, így délutánra már el is értük a szigetre szállító kompot.

Gyertek gyors, Georgetown megy a moziban :)

Gyertek gyors, Georgetown megy a moziban 🙂

Egy óra hajókázás után kikötöttünk az igen gazdag történelmű szigeten.
A 14. században első európaiként portugál kereskedők maroknyi csoportja tette be a lábát ide, rá egy évszázaddal a kínaiak felfedezők is megjelentek. 1786-ban Kedah állam szultánja átengedte a szigetet a britt Kelet-Indiai Társaságnak katonai védelemért cserében. Georgetownt, Délkelet-Ázsia első britt gyarmatát Sir Francis Light (Fény Feri 🙂 ) alapította. Az volt anno az elképzelésük, hogy erről a stratégiailag fontos tengerpartról fogják ellenőrizni a hajóutakat, meg persze amint tudnak, jól alápirítanak a hollandoknak is. A sziget hamar népszerűvé vált a leginkább Kínából és Indiából érkező kereskedők, kalandorok, vállalkozók között is. Aztán a 2. világháborúban japánok bombázták Penang-ot, az angolok visszavonulót fújtak, az ország 1957-es függetlenné válása miatt visszakerült a sziget a malájokhoz.

Sötétedéskor értünk partot, az első megállónk egy utcai étkezdébe vezetett, majd vacsora után nekikezdtünk a szálláskeresésnek. Térképünk szerint fél órányi tekerésre helyezkedett el a legközelebbi tűzoltóság, odamentünk, kérésünkre a kapitány megengedte, hogy felfrissítsük magunkat a fürdőben, közben jeges teával és gyümölcsökkel kedveskedtek nekünk. Ittalvásra azonban nem volt lehetőség, emiatt továbbálltunk, és benéztünk a 10 km-re lévő rendőrségre. Szállás itt sem állt rendelkezésre, viszont egy törött kezű rendőrsrác meghívott minket dzsúzozni. Elképesztő milyen barátságosak és nyitottak az emberek errefelé. A rendőrcsákó azt javasolta, menjünk le a partra sátorozni. Elbicikliztünk a helyre, ami a környéket kóválygó emberek és a szemetes talaj miatt nem nyerte el a tetszésünket, így addig-addig kóvályogtunk, amíg végül Ádám hatodik érzékét is bevetve remek sátorhelyre lelt. Egy tengerparti felhőkarcoló közelében egy kis féltető alatt tértünk nyugovóra, a jóleső pihenéshez a tenger nyugtató morajlása is hozzájárult.

Ezt a helyet pont nekünk találták ki

Ezt a helyet pont nekünk találták ki

A következő napon arra lettünk figyelmesek, hogy az utakon hosszú sorokban bringások kígyóznak mindenfelé. Kiderítettük, hogy biciklis nap a mai, egyfajta maláj Critical mass-t tartanak a helyiek. A közeli Hard Rock Cafe megtekintése után a biciklisek egyik pihenőhelyére mentünk, begyűjtöttünk egy csomó banánt, megismerkedtünk pár bringással s ezután folytattuk a sziget körbetekerését.

A bicós fiúk

A bicós fiúk

Estére hova máshova mentünk volna, mint a következő tűzoltóságra. Megkérdeztem a kapitányt, hogy maradhatunk–e estére, aki visszavonult, telefonált, egyeztetett, majd rábólintott a kérésünkre, sőt, a főkapitány légkondis szobájában aludhattunk.

Szinte minden napunk egyedi és különleges, a Balik Pulai városka tűzoltóságán eltöltött másnap reggelünk viszont a szokásosnál is jelentősség-teljesebbre sikerült. Malajzia függetlenné válásának ünnepnapjáig 3 nap volt hátra, a lánglovagok a függetlenség nap dalának („Merdeka”) eléneklésével kibővített eligazítással készültek kinyilvánítani a tiszteletüket. A gyakorlatozás után odajött hozzánk a főkapitány, és teljesen lázba jött a biciklis földkerülő történetünktől. Szóba került a faültetés projektünk, mire felvetette, hogy mi lenne, ha a tűzoltóság udvarán ültetnénk el a maláj fánkat. A parancsnok mellett már mi is lelkesen a történet megvalósításán gondolkoztunk. Kaptam magam mellé egy tűzoltó srácot, akivel elrobogtunk facsemetét intézni, közben Ádám megfűzte a főkapitányt, hogy csináljanak még egy eligazítást, hogy tűzoltós-dalolós jelenet is részese lehessen készülő filmünknek.

Vigyázz, kész, felvétel!

Vigyázz, kész, felvétel!

Így is történt, s mire egy „sweet-sour fruit” fával a kezemben visszatértem az udvarra, addigra útitársam már megrendezte, majd filmre rögzítette a számunkra nem mindennapi eseményt. Ezután Ádám elültette a fát, aminek a Függetlenség, azaz Merdeka nevet adtuk stílszerűen, ezalatt a parancsnokkal hivatalos pecséttel ellátott címert fabrikáltunk, majd ünnepélyesen a fára akasztottuk.

A címerre azt is ráírtuk, hogy Magyarország – Malajzia barátságfa. A folyamat alatt végig azt éreztem, hogy most valami igazán nagyot hoztunk létre, történelmet írtunk 🙂

Merdeka

Merdeka

Picit megszeppenve köszöntem el az emberektől, s mosolyogva folytattuk a szigetkerülő túránkat.

Mielőtt rátérnék arra, hogy estére milyen zseniális helyen kötöttünk ki megint, szeretném kiemelni Malajzia számunkra egyik fő jellegzetességét: az ételeket. Bár Thaiföldön is finomakat ettünk, a végére már kicsit unalmassá vált, hogy vegetáriánusként szinte csak zöldséges tésztát, vagy zöldséges rizst tudtunk magunkhoz venni, ráadásul mindig reklamálnunk kellett, mert bébiadagot toltak elénk, ami 2-3 óra bringázás után egyáltalán nem kedvünkre való szolgáltatás. Malajziában azonban megfordult a szitu, gasztronómiai parádé kellős közepén találtuk magunkat. A népszerűségi listát az „economic rice” vezette, ami abból állt, hogy kaptunk egy nagy halom rizst, és mellé 8-10 különféle főételből annyit szedhettünk magunknak, amennyit csak akartunk, mindezt tök olcsón. Főzelékek, főtt, sült zöldségek, különböző módon elkészített tofu és saláták várták, hogy jól teleegyük magunkat velük. Idáig 18 országban jártunk, jelenleg a Malajzia a csúcs étkezés szempontjából.

A zseniális szállásszerzés pedig úgy történt, hogy a szigetet majdnem teljesen megkerülve visszaértünk Georgetown határába. Este templomosdi mellett döntöttünk, egymás után látogattuk először a katolikus majd a buddhista vallási épületeket, azonban a lakóhely még nem akart találkozni velünk. Már besötétedett, és a sokadik visszautasítás után egy kínai negyedbe jutottunk. Ekkor Ádám radarja vad pittyegésbe fogott, műremek a közelben! A zseniális alkotást az ismeretlen mester kétségtelenül ritka jó fantáziáját használva egyetlen fadarabból faragta ki.

Mestermunka!

Mestermunka!

Kis utcákon tekeregve eljutottunk egy kínai metodista templomig, a kapualjban két hölgy fogadott minket. Elmondtuk mi járatban vagyunk, erre ők felhívták a papot, aki lejött elénk és rövid beszélgetés után zöld zászlót kaptunk a templomban található vendégszoba elfoglalására. Az általános iskolával egybekötött építmény számomra egyik legizgalmasabb funkcióját a mindenfelé megtalálható hangszerek jelentették. Találtam két zongorát és egy dobfelszerelést a földszinten, kettőt az emeleten, s még két szintetizátort és pár gitárt az imádkozó szobában. Mivel imádok zongorázni, eseménydúsan telt el a három este, amit itt töltöttünk. Ráadásul a földszinti tantermek és környéke kíváncsi gyerekseregtől nyüzsgött, több sem kellett nekem, hamar beépültem közéjük.

Maláj-kínai nebulók

Maláj-kínai nebulók

Mindhárom nap sétálgattunk a környéken, bepillantást nyertünk a vidám kínai emberek életébe.

penang_kinai_emberek

Na de jóból is megárt is a sok, 3 este után elérkezett az idő, hogy kormányunkat a keleti part, azaz Kelantan és Tirangganu államok felé fordítsuk.

Az indulás előtt még az atya meghívott minket reggelizni, aztán Georgetown-on keresztül elkompozgattunk a szigetről. Folytatódott a már szokásossá vált perzselő nap alatti bringázás, amit késő délutánonként általában eső vagy zápor váltott fel. A síkságtól búcsút vettünk, kisebb-nagyobb emelkedők és lejtők időszaka következett.

img_7026

Panaszra azonban nem volt okunk, hiszen dombon felfelé is szeretünk tekerni, amihez ráadásul Földanya tiszteletet parancsoló ajándéka, a minden irányba kiterjedő buja, vad őserdők látványa is társult. Hatalmas fák között bringázni/lenni adomány.

img_7033

Elcsendesít és kapcsolódásra ösztönöz. Zenehallgatás már nem jöhet szóba, hiszen elnyomja a némaságban megbújó teljességet. Inkább mély légzésekkel a jelenlétre fókuszálok. Természetben lenni számomra az egyik legjobb dolog a világon. Gyakran megálltam az általam Entek birodalmának elnevezett részen, az óriásfák birodalmában, szeretetteljesen beszélgetni kezdtem a több száz éves élőlényekkel, akik számomra a bölcsesség megtestesítői. Mondandóm lényegét azonban nem szavakkal, hanem öleléssel szeretem a legjobban kifejezni. Hiszem, hogy a fák, bokrok, növényzet, patakok, eső, kövek, kristályok, a szél mind a Föld nevű lélek részét képezik. S felelősségünk tisztelni az életünk kelyhét, a teret, ahol a sorsunk fut, emellett a bennünk lévő teremtői minőségnek köszönhetően képességünkben áll szeretetteljes harmóniát alkotni a természettel. Ráhangolódni, egységbe kerülni, visszatérni a kezdethez, amikor még együtt éltünk a szellemvilággal. És ezt a dalt minden sejtem ismeri, olyan mélyről szól bennem, ami túlmutat a modern kor információs társadalmán, és inkább az örök lét univerzumának ajtaján kukucskál befelé kíváncsian.

Az entek

Az entek

Már amúgy megfordult párszor a fejemben, hogy szívesen eltöltenék jó sok időt mondjuk a dzsungel közepén. Reggel felkelek a bambuszból tákolt szuper kis kunyhómban, amit úgy terveznék meg, hogy a nap első sugarai ébredésre hívják a szemhéjaim. Aztán a praktikusság oltárán létrehozott kényelmes, könnyen száradó és strapabíró, és a feminin énemet kielégítően divatos ruhámban lecaplatnék a közeli vízeséshez. Uzsgyi a vízbe, utána sütkéreznék a folyó melletti szikla tetején, majd felkerekednék meglátogatni a törzsi barátaim, együtt ennénk egy csomó gyümölcsöt, majd elmennénk olyan bogyót szerezni, amiből a csajok szuperjóillatú sampont vagy szappant gyártanának. Délután lakóházat vagy funkcionális építményt, például közösségi házat építenénk vagy fejlesztenénk, este pedig tábortűz melege mellett vernénk a dobot, ropnánk a táncot. Nyilván lenne nagy tiszteletnek örvendő sámánunk is, aki egyben a törzs bölcse szerepét is betöltené, s néha bevonulna a dzsungel közepére mágikus főzetet készíteni.

Vízeséshez nem igazán, viszont egy meleg vizes hőforráshoz eljutottunk Kuala Lumpur felé vezető girbe-gurba útvonalunk során. Este nyolc körül érkeztünk meg Labok nevű falu szélén található természeti jelenséghez. Bár a nap már nyugovóra tért, a helyi muszlim lakosok még vidáman tereferéztek a kb. 40 fokos medencében. A falu előtt jól feltankoltunk az új kedvencünkkel, roti canai-val, ami palacsinta-szerű kenyereket és zöldséges curryt takar magában. Jóízűen megvacsoráztunk, felhúztuk a sátrakat egy-egy pavilonra, és becsobbantunk a többiek mellé a gyógyvízbe. Pár perc után úgy éreztem magam a vízben, hogy mindjárt megfölök, kikászálódtam és Ádám is meg én is nyugovóra tértünk. Másnap reggel a medencében indítottam a napot, aszalódás közben megismerkedtem pár kedves muszlim emberkével, majd összepakoltuk a sátrakat és továbbálltunk.

Az aszaló

Az aszaló

Csá! Mi a téma?

Csá! Mi a téma?

A délelőtti bringázás legjobb momentuma kétségtelenül az volt, hogy megálltunk egy zöldségesnél ananászt venni, majd a szomszédos kis étteremben kölcsönkértük a turmixot és egy-egy liter gyümölcslével a gyomrunkban folytattuk a tekerést. Délutánra elértük a tengerpartot, leparkoltuk a bringákat és gyermeki izgalommal a hűsítő hullámok közé vetettük magunkat. A testi-lelki felfrissülés után felmásztunk a közeli viharvert kilátó-szerűségre, Ádám még a függőágyát is felhozta és élveztük a szélfújást, a tenger zúgását, a létezést.

Tengerre látó kilátó

Tengerre látó kilátó

Megfordult bennem a gondolat, hogy milyen izgalmas lenne idefent sátorozni, amit szerencsére elvetettünk, mert este ismét ránkszakadt az ég. Valószínűleg menekülnünk kellett volna, ha ottmaradunk. Inkább egy imaszobában táboroztunk le aznap estére, ahol régi barátaink, a szúnyogok szegődtek hozzánk lakótársként.

A következő délelőtt elhagytuk egymást, s két napig külön bringáztunk Terangganu államban. Estére egy romantikus halászfalu tengerpartján kötöttem ki. Találtam egy szakadt betonfalakkal védett fürdőhelyiséget, megmosakodtam és kimostam, majd egy közeli pavilon alá építettem fel a satyimat. Ekkorra már a falu apraja-nagyja körémgyűlt, mindenki tudni akarta ki ez a csodabogár.

img_7137

Híradóban, internetes portálokon lógó embertársaim szájából megannyiszor elhangzott, hogy kerüljem el Iránt, Pakisztánt meg az összes muszlim országot, hiszen ott mindenki terrorista és ezerrel háborúznak és gyakorlatilag csak életveszélyes szituációkba lehet keveredni. Nos, megjártam Törökországot, Iránt, Pakisztánt és Malajziát és azt tapasztaltam, hogy a muszlim emberek felettébb kedvesek, olyan barátsággal fordulnak felém, mintha óvodatársak lennénk, a vendégszeretetük pedig példaértékű. Testvéri összetartással viszonyulnak egymáshoz, szóval az a minimum, hogy ezt most megosztom veletek.

Este meghívtak vacsorázni, reggel pedig reggelizni, haladó angoltudásuknak köszönhetően pedig értékes, feltöltő beszélgetést folytattunk az élet nagy dolgairól.

Ádám egyik egri barátja Baráth Tibi jelezte, hogy ha Terengganu Kijal városa felé járunk, akkor feltétlenül ugorjunk be hozzá, szívesen vendégül lát minket pár napra. 150 kilométerre voltam a városkától, s azt találtam ki, hogy az első nap letekerek 100-at, így a 2. nap sok időm marad kalandozni és lazulgatni. Le is tekertem a kieszelt távot, Zümivel továbbra is halászfaluk között bolyongtunk. Este egy benzinkúton letusoltam, szúrtam egy balost és nemsokára már közvetlenül a part mellett találtam magam. Egy kis fedél árválkodott az út szélén, gondoltam ez jó lesz sátorhelynek. Kicsit megigazítottam a palatetőt, hogy ha véletlenül esetleg elkezdene esni, akkor se ázzon meg a lakhelyem, plusz a sátramra felhúztam az esővédő réteget is. Kilenckor már téli álmot alvó mormota módjára húztam a lóbőrt. A jólét nem tartott sokáig, éjfél előtt arra riadtam fel, hogy annyira mozog a sátram, hogy mindjárt berepülünk a tengerbe. A semmiből érkező szélvihar elemi erővel csapott le a fekhelyemre, az ég kapui is megnyíltak, szakadni kezdett az eső. Én meg ültem a sátramban és azon gondolkoztam, hogy mi legyen? Ha kiszállok, a szél egyből elfújja a sátram, ha bentmaradok, akkor meg szimplán csak szétszakad. A természeti csapás ellenére sikerült megőriznem a nyugalmam és elkezdtem mantrázni, hogy „Köszönöm, hogy alábbhagy a vihar, amíg összecuccolok”, közben elképzeltem, hogy már alig esik, és pikk-pakk összepakolok majd védett helyre iszkolok. S láss csodát, sikersztori lett a pár perces imádkozásból: a szél visszavett az erőfitogtatásból, a zivatar potméterét pedig jól lecsavarta valaki. Kiugrottam a derekasan helytálló fekhelyemből, szupergyorsan, már előre eltervezett módon bedobáltam a cuccaim szatyrokba, és már tűztem is egy közeli vendéglő reményt keltő fényforrásai felé.

A terror kajibája, másnap reggel

A terror kajibája, másnap reggel

A lokál még nyitva volt, megkértem a tulajt had aludjak a tető alatt, mire ő azt mondta, vagyis inkább angoltudás híján mutogatta, hogy meg kell várnom a zárást, utána semmi akadálya. Pont 2 órát kellett várni, ami alatt a szegény viharvert világutazót meghívták a vendégek teázni, majd még szórakozásra is adódott lehetőség: pont a Gyűrűk ura ment a tévében, leültem, végignéztem, közben meg is száradtam. Aztán felépítettem a terasz alatt a sátram, folytattam az abbamaradt durmolást, most már jöhetett bármi, védelem alatt álltam.
Érdekes, hogyan változik a múltról alkotott képünk az idő múlásával: bár utólag már csak izgalmas kalandnak tűnik ez az este, sőt, tök örülök, hogy ezt is átélhettem, azért a vihar közepén egy piciny sátorban kuksolva eléggé vadnak éreztem a helyzetet, még ha belülről nyugalom is árad szét bennem.

Mindenesetre már csak 50 km maradt másnapra Kijalig. Párszor megálltam fotózni, pihenni, lazulni, s estére értem a megbeszélt szállásunkra, amiről kiderült, hogy egy gyönyörű, tengerpartra néző kilátással felspécizett luxusszálloda-komplexum.

Kijal World Resort, kilátás az apartmanból

Kijal World Resort, kilátás az apartmanból

Egy hetet töltöttünk itt, az időnk nagy részét az ajándék apartmanban töltöttük. Van egy olyan része is a világutazósdinak, hogy egy idő után úgy érzem, nem akarok látni semmi újat, inkább elbújok a 4 fal közé, mindenki hagyjon békén. Megtelik és túlcsordul az élménytartály. Ilyenkor a legjobb a sok alvás, hogy a fizikai érzelmi és szenzori stresszszint újra a nyugalmi, az equilibrium állapotba vándorolhasson.

Napjaink csúcspontját mindig a délutánok adták, amikor megjelent Tibi, és hosszú-hosszú sztorizgatásokba kezdtünk. Hol Magyarországról, hol a világ másik részeiről, kalandokról, múltról, jelenről, jövőről. Egyik nap elmentünk várost nézni, másik nap vásárolni, egyszer pedig egy érdekes társasággal egy tengerparti koktélbárba is lejutottunk.

A magyar trió

A magyar trió

Baráth Tibor, köszönjük szépen kedvességed és hogy a gondunkat viselted. Áldás kísérje utadat.

Úgy éreztem, hogy szívesen maradnék még az apartmanban, de azért a bringás utazásnak nincs párja, így a nyolcadik reggel hátunkra csaptuk a betyárbútort és elindultunk Kuala Lumpur felé. Mielőtt elhagytuk volna még Terangganut, még utoljára elmentünk egy tengerpartra csobbanni, ezután ivóvizet vettünk magunkhoz egy mecsetben, este pedig megint egy tűzoltóságon aludtunk.

Ádám a Lánglovag

Ádám a Lánglovag

A következő két nap falvak, kisebb városok és pálmaültetvények között tekeregtünk.

A második estére Kuala Lumpur széléig jutottunk el, megcéloztuk a legközelebbi tűzoltóságot, ahol szokás szerint rövid beszélgetés után szálláshoz jutottunk. Reggel pedig megengedték a tűzoltók, hogy filmjelentet forgassunk, sőt még a tűzoltóautóba is beülhettünk.

Kipróbálhattuk a lecsúszó csövet is

Kipróbálhattuk a lecsúszó csövet is

Ezután következett a főváros felfedezése. Eltekertünk a 452 méter magas Petronas ikertornyokig, ami máig a világ legmagasabb ikertornya címet viseli, egyszóval bazinagy. Soksávos utakon, hömpölygő autós áradat között haladtunk, az utak mellett felhőkarcolók sokasága nyújtózkodott az ég felé. „Hát ez nem egy holmi kis rekettyés”, gondoltam magamban, miközben elértük a fő attrakciót, az ikertornyokat. A 88 emeletes monumentalitást 4,5 év alatt 1,6 milliárd dollárból húzták fel, a 41. és 42. emeletet „Skybridge” nevű híd köti össze. A betondzsungel számomra kissé személytelen jellemét a közeli KLCC park látogatásával kompenzáltuk, ahol bő 10 percet maradhattunk, aztán kizavartak, mert nem szabadott biciklivel a park területén tartózkodni.

Az ikertornyok este

Az ikertornyok este

Folytattuk a város felfedezését, a földből gomba mód kinövő hatalmas épületek között. Addig-addig bringáztunk, amíg egy belvárosi útkereszteződés fölötti domb tetején egy templomra, vagyis annak keresztjére lettünk figyelmesek. Egy nagy adag economy rice elfogyasztása után megközelítettük a célobjektumot.

Először egy sorompón kellett áthaladnunk, majd találtunk egy biztonsági őrt, akinek szóltunk, hogy szeretnénk egy pappal, főnökkel, vagy menedzserrel beszélni. Egy barátságos mosoly után beirányított minket az irodába.

Az irodavezető hölgynek elmeséltük mi járatban vagyunk, és hogy szeretnénk 2 napra ingyen szállást kérni. Kis tanakodás után megtudtuk, hogy bár szállás rendelkezésre állt, viszont hiába vagyunk zarándokok, legalább egy napi szállásdíjat ki kell fizetnünk. Aztán hirtelen mintha egy villanyt kapcsoltak volna fel a fejében megkérdezte, hogy hogyan viszonyulunk a bútorpakoláshoz? Ugyanis pár napon belül egy nagy rendezvényt szerveznek a szomszéd épületben, és a szállásunk díját 2×2 óra pakolással is kompenzálhatnánk. Egyből belementünk a vonzó üzleti ajánlatba és neki is álltunk pakolászni. 2 óra alatt végeztünk is, Guru a technikai ember és Mandy segítségével, ezután elfoglalhattuk a szobánkat, ami gyakorlatilag ismét a luxuskategóriának felelt meg. Ráadásul egy rakás kekszet, süteményt és zabpehelyhet kaptunk ajándékba.

A következő délelőttöt pihenéssel töltöttük, délután pedig befejeztük a pakolást, amit az előrehozott karácsony követett: még délelőtt meséltük a metodista irodista csajoknak, hogy legjobban a városközpontban található óceániáriumot szeretnénk szemügyre venni, viszont a számunkra kissé húzós belépő miatt lehet, hogy inkább kihagyjuk ezt a nevezetességet. Erre délután kaptunk két borítékot, amiben pontosan két jegynek megfelelő pénzmennyiség lapult. Ez aztán kedves és nagyvonalú gesztus. Viszont későre járt már meglátogatni az egzotikus nevezetességet, a következő reggel Ádám rákérdezett, hogy van –e lehetőségünk még további 2-3 napot maradnunk. Tárgyalás következett, aminek a főszereplői az irodavezető hölgy, mi és egy kissé magárahagyott kopott cipősszekrény volt. Újabb feladathoz jutottunk: maradhatunk még, cserébe szépen fessük le a szekrényt. Ez megint egy kihagyhatatlan ajánlatnak bizonyult, alkotni, felújítani remek időtöltés. Mandyvel kocsiba szálltunk, s elmentünk festéket szerezni, majd közösen megebédeltünk, visszafelé pedig a segítőkész sofőrünk elvitt minket a városi botanikus kert közelébe. Ádámmal felbaktattunk a bejárathoz és megnéztük a kertet, és a környékét, késő délutánra értünk vissza a templomhoz. Tusolás után megragadtam a csiszolópapírokat és nekikezdtem a melónak. Egész este toltam smirglit, döngettem a zenét. Alkottam, felújítottam. Éjfél után tértem csak nyugovóra, délelőtt pedig Ádám átvette a stafétabotot és lekente a cipősszekrényt. Délben valaki kopogtatott az ajtónkon, kinyitottam és Guru állt velem szemben. Közölte, hogy szeretne meghívni bennünket ebédelni. A dolog pikantériája, hogy Guru igen kevés fizetésből tengette mindennapjait. Azonban gyermekkorának gengszertkedéséből megtérve a jóság és a hit útjára tért, és lételemévé vált az adakozás. Azt mondta szívesen költi a pénzét másokra, úgyis visszakapja majd az Istentől. És békésen mosolygott, és sugározta a szeretetet. Micsoda emberek élnek közöttünk…

Estefelé Mandy elhívott kocsikázni, megnéztük a színes, zenélő szökőkutat, majd egy vegán étteremben folytattuk a brigádozást. Megbeszéltük, hogy mivel mindketten vonzódunk a tudomány és a technika iránt, menjünk el másnap az óceániárium helyett planetáriumba.

Planetárium: a végtelenbe és tovább!

Planetárium: a végtelenbe és tovább!

Így is lett, meglátogattuk a botanikus kert közelében lévő planetáriumot, ami KL legizgalmasabb időtöltését hozta el számomra. Először beültünk a moziterembe és egy félórás filmet néztünk a naprendszerünk bolygóinak extrém időjárásáról. Itt tudtam meg, hogy Jupiteren, ami kétszer akkora, mint az összes többi bolygónk együttvéve és a Szaturnuszon gyémánteső esik.

„A GYÉMÁNTKÉPZŐDÉS A JUPITER ÉS A SZATURNUSZ FELSŐ LÉGKÖRÉBEN, A VIHAROK SÁVJÁBAN KEZDŐDIK. A FELSŐ LÉGKÖRBEN ZAJLÓ VILLÁMLÁSOK A METÁNT KOROMMÁ VÁLTOZTATJÁK, ÉS AHOGY HULLIK A KOROM, NŐ RAJTA A NYOMÁS. 1600 KM ESÉS UTÁN GRAFITTÁ VÁLNAK, MAJD TOVÁBBI 6000 KILOMÉTERNYI ZUHANÁS UTÁN A GRAFITDARABOK ERŐS, STABIL GYÉMÁNTKRISTÁLYOKKÁ SZILÁRDULNAK. VISZONT A TOVÁBBI HARMINCEZER KILOMÉTERNYI ESÉS UTÁN MÁR A POKOLI HŐMÉRSÉKLET ÉS NYOMÁS HATÁSÁRA KÉPTELENSÉG, HOGY MEGŐRIZZÉK A SZILÁRDSÁGUKAT, EZÉRT FOLYÉKONY SZÉNTENGERRÉ ALAKULNAK ÁT A KÉT BOLYGÓ FELSZÍNÉN.”

Az ámulatba-ejtő film után kisétáltunk a teremből és egy nagy csarnokban találtuk magunkat, ahol egy űrállomás makettje volt kiállítva. Ki lehetett próbálni, milyen a vákuumos wc, persze csak ruhában ráülve, az érzés miatt :). S különböző kísérleteket lehetett csinálni, illetve képek, videók, leírások alapján betekintést nyerhettünk az űrállomás mindennapi életébe. A terebélyes makett mellett az űrhajózás történelmét tanulmányozhattuk, űrprogramról olvashattunk, illetve számítógépes szimulátorokon kémiai tudást fejlesztő játékokkal játszottunk.

Az űrhajózás történelme

Az űrhajózás történelme

A kijárat előtt pedig egy hatalmas periódusos rendszer láthattunk, amin az elemekhez olyan tárgyakat helyeztek, amik az adott elemből készültek. Briliáns. Megállt bennem az idő érzékelése, és lelki szemeim előtt fehér köpenybe öltözött tudospalántaként kísérletezgettem, játszottam az interaktív játékokkal és szívtam magamba a tudományt. Ez a tudósosdi közel áll hozzám, úgy érzem nagy potenciál lakozik jövőnk közös összefonódásában.

Mengyelejev biztosan bírná mivé fejlődött a táblázata

Mengyelejev biztosan bírná mivé fejlődött a táblázata

Tetterővel feltöltve hagytuk el a komplexumot, a nagy izgalom után elmentünk még enni egy kézműves központba, estére értem csak vissza a templomhoz.

Ekkor már erősen bennem dolgozott a gondolat: változtatnom kell! Szívem önállóságra, egyedüllétre hív. Az utolsó itt töltött reggelünkön hatalmas gombóccal a torkomban közöltem Ádámmal, hogy most egy ideig, azaz 3 hónapig egyedül szeretném folytatni az utazást. Érzéseim igen nehezen tudtam csak kifejezni, visszaemlékezve jobbára csak makogtam.  Útitársam igen meglepődött, viszont én már döntöttem. Ádámtól ezúton is szeretnék bocsánatot kérni hidegzuhanyként eső megnyilvánulásomért. Döntésem helyénvalónak éreztem, bár szívem sokáig fájt még, lelkileg pedig igen összezavarodtam a következő napokban. Ami ezek után következett az a menőség fellegvára, Szingapúr és Indonézia csodája! ezekről a következő írásomban olvashattok majd. Béke.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.