Mese az Annapurnáról / Különkiadás

Előszó:

Legutoljára Iránban cseréltük le a bringákat hátizsákokra, hogy oda is eljuthassunk, ahová két keréken nem lehetséges. Akkor sivatagi körülmények között meneteltünk, viszont most a világ első számú túraútvonalai közül szemeltünk ki egyet. Az Annapurna Himal hegytömb körül sok opció választható, aminek gyalogos megtétele 3 héttől, 3 napos terminusban változhat. A teljes kör kb. 210 km, ami a világ tízedik legmagasabb hegye és társulásai körül vezet bámulatba ejtő tájakon át. Az alaptáborból kerülhetünk, a legközelebb a 8091 méter magas Aratás Istennőjére keresztelt hegy csúcsához, ám ez nincs rajta a körtúra vonalán. Ideális körülmények között egy hét kell az alaptáborba jutáshoz, amiből 4 nap az oda, 3 nap pedig a visszaút. Mi ezt választottuk. Ahhoz, hogy elmeséljem mind azt, amit ezen a héten éltem át, legjobb, ha egy mesébe illő történettel folytatom, az olvasóra bízva mennyire személyesíti meg a főhőst. Ajánlom édesanyámnak, Jézus hű társának.

IMG_2022

Bevezető / Az ünnepség

Második éjszakánkon Pokharában, alig néhány méterre a templomtól nagy ünnepség vette kezdetét az utcán. Szobánk ablakán úgy tódult be a csinnadratta, hogy mindenképp szemügyre kellett vennem közelebbről az eseményt. Fényképezőt ragadtam és már kinn is voltam a sokaság között.

IMG_1796

A ritmus szekció egyik tagja

A rituálén a hindu Isteneket életre hívó ruhákba öltözött táncosok voltak a figyelem középpontjában. Olyan beleéléssel mutatták be, a minden bizonnyal ősrégi koreográfiát, hogy egyikük transzba esett és elhagyva a neki szánt terepet, kardjával majdnem a nézők közé perdült. Rángatózott, mint akibe áramot vezettek, a maskarája pedig mindenféle csörgő zörgő hangot keltett. Úgy kellett lefognia egy ezen célból jelen lévő embernek, még mielőtt nagyobb baj lett volna, az oldalt helyet foglaló zenészek dobjaiból lüktető ritmus pedig ezalatt sem hagyta abba a dobhártyák masszírozását.

D_03

Legyen tánc 🙂

D_14

Fogjatok Lee

A kör közepén temérdek étel volt a földre téve, gyümölcsök, édesség és minden földi jó. Az emberek folyamatosan érkeztek, kezükben tálcán felhalmozott adományokkal, amit szépen sorban a többi mellé tettek, majd a táncosokra különféle ajándékokat aggattak.

IMG_1755

Pénzes rizs

IMG_1790

Boldog  ajándékozás

Beletelt még vagy másfél órába mire véget ért számomra az esti matiné, ráadásul egy banán nekem is jutott a nagy ajándékozásban a fehér sál mellé. Igazán megtisztelőnek éreztem, hogy befogadott a tömeg, mint egyetlen nem odavalót. Másnap délelőtt lebringáztam a tóhoz, de a fő attrakciót annyira nem találtam nagy számnak, ezért hamar arrébb eveztem a bicajommal a túlpart irányába és lélekben már a közelgő magashegyi túránkon sétáltam.

IMG_1686

Arrébb evezés

Mese az Annapurnáról

A mogorva Victor és a szórakozott Ignacius atyánál biztonságban tudtunk mindent és miután a két öregnek meghagytuk, hogy kb. 1 hét múlva érünk vissza, kiléptünk a nehéz fehérre mázolt kapun a bérelt bakancsokkal a lábunkon és hátizsákokkal a hátunkon. Helyi busszal mentünk el Nayapulig, de mivel sok idő eltelt aznap az engedélyek beszerzésével, késő délután volt már, mire a jobb napokat is megélt buszról leszálltunk. A faluból csak másnap terveztünk tovább menni, amivel ténylegesen megkezdtük a túránkat a 4130 méteren lévő A.B.C be, azaz, az Annapurna base campbe. Reggelink mellőzte a luxust, 2 fánk és egy bögre tejes tea került a köves utcáról nyíló nagyon szerény reggeliző, kopott, billegő asztalára. Miközben két harapás közé egy korty jutott szóba elegyedtünk egy cserzett bőrű, mély tekintetű, emberrel. Sötétbarna, kissé mongolosan vágott, de kerek szemében volt valami bizonyosság a misztikumok létezéséről. Az efféle emberek lénye legtöbbször megközelíthetetlen és bár belül tüzet hordoznak, kifelé mégis sokszor hűvösek. Gondolataikat és érzéseiket láthatatlan fal veszi körül és a kaput csak az találhatja meg rajta, aki már ismeri az ősi bölcsességet.  Miután viszont a magas hőfokon izzó évek elmúlnak, visszamarad a környezetet is szolgáló, parázsló tapasztalat és magától leomlanak a hűvösséget sugárzó falak.

IMG_2114

Falak

Ő is ilyen ember volt, és amíg kértem még egy fánkot, belekezdett a történetébe.

Tudjátok, – kezdte kellemes, nyugodt hangon – régebben én is sokat gyalogoltam fel, s le ezeken a hegyeken, ahová most ti is készültök. Teherhordó sherpa voltam, mert ettől a falutól, már semmilyen jármű nem juthat feljebb, csakis az ember és az állatok. Egy darabon szamarak segítenek a cipekedésben, de mikor a hegyoldal már nagyon meredekké válik, ezek a nagyszerű öszvérek sem tudnak tovább menni. Így hát oda, ahol a fák se nőnek, mi vittük fel az élelmet és minden mást, ami az ott élőknek és a turistáknak kellett.

D_11

Amikor ember visz állatot

Nagyon kemény munka ám ez, csak kevesen képesek ilyesmire egy életen át. Én sem ezt akartam csinálni mindig, de az élet errefelé nem hagy sok lehetőséget a megélhetésre. Aztán csak teltek múltak az évek és én kezdtem beletörődni a sorsomba, de ez a beletörődés szürkeséggel keveredett. Amíg fiatal és erős voltam, élveztem, hogy ilyen környéken kell nap, mint nap megfordulnom, de idővel elvesztette varázsát a táj. Nem tudtam visszamosolyogni már az itt élő vidám gyerekekre, vagy gyönyörű idős emberekre. Hiába csillogott szemükben az élet szeretete, nekem semmit nem jelentett többé az ég szerelme.

D_13

Nem csak a 20 éveseké a világ…

D_07

…a szemekben ott van a csillogás

Hosszú időszak kezdődött onnantól, sokkal hosszabb, mint ami megelőzte azt. A teher is nehezebbnek tűnt, amit a hátamon kellett hordjak. Sokat morgolódtam magamban és olykor másokkal is, amiért ilyen nehéz sorsot szabott ki rám az Isten. Bánatom és keserűségem nem engedte, hogy lássam a szépet, ami épp úgy ott volt, mint fiatal koromban. Amikor még ruganyosan szökdeltem át a hatalmas rododendron fák gyökerein, amik úgy kapaszkodtak a sziklákba, akár a kisgyerek kapaszkodik életet adó anyjába. Illatos ösvényeken jártam, amik sűrű erdő rejtekéből mutatták az utat. Szomjamat források oltották, miközben csilingelő csobogással szaladtak át kis patakként a lábam alatt. A napsugarak kacérkodva táncoltak a fák lombjain át, hogy a kis virágoknak és az erdei állatoknak is megmutassa magát. Akkor még láttam én is, és örvendezve köszöntöttem fényt adó, langyos simogatását.

IMG_2014

Napsugár érkezik a földre, a fák koronáin át

IMG_1990

Rododendron  virágzik a sürű erdőben

Ám terhem súlya, egyre nehezebb lett, gondolataim szürkesége miatt. Unalmassá vált a feladat, nem volt új a nap alatt. Keserű évek jöttek egymás után, miközben nem leltem békére magamban, egyetlen társam volt, a magány. Kerestem mindenhol, ami elveszett, a ragyogó csodákkal teli életet. És minél jobban vissza akartam szerezni, annál nehezebb volt nevetni. Néha azon kaptam magamat, hogy mosolyog a kő, a fű, s a pad, amire fáradtan letelepedtem, de nem lett tőle jobb a kedvem.

D_06

Mosolyog a kő…

IMG_2074

…,a fű, s a pad

Böjtöltem egy egész héten át, napjában csak egyszer vettem magamhoz ételt, mint valami alamizsnát. Egyre csak azt kérdeztem, miért kell, hogy ez így legyen? Ki az, ki erre kényszerít, míg körülöttem mindent a fény derít?

IMG_2106

A napi adag

Egyszer aztán, egy tisztáson haladtam át napfelkeltekor és bensőmben egy hang szólalt meg valahol. Messziről, alig hallhatón kezdte el mondani, hogy csak figyeljek rá, nincs mitől tartani. Először nem akartam hinni a „fülemnek”, haragos lelkemben elutasító válaszok születtek. De a hang kitartón volt jelen velem, nem volt más választásom, hát beszélni engedtem. Ahogy egyre jobban füleltem, szépen lassan jobb lett a kedvem. A súlyokról szóló történetekben magamra ismertem.

IMG_2232

65 év, 65 kg

Ide hallgass jóember!

– folytatta, mikor már “süketségemet” végleg elkergettem.

Több mint 30 éve hordod a terhet, ami kezdetben annyi örömet jelentett. Ám, egyszer csak gondolataid megváltoztak és elterelték a figyelmed. Mást vártál az élettől, többé nem fogadtad el a munkát hegyre le és föl. A súlyt innentől nehéznek érezted, tőle megszabadulni lett volna leginkább kedved. Ahogy az évek alatt ezen dolgoztál oly nagyon, figyelmed egyre lankadt és hagytad, hogy fölé sötét felhő szálljon. A nagy borúság úrrá lett rajtad, még úgyis, hogy szíved mélyén nem ezt akartad. Meg is kérdezted, ki teszi ezt veled, amivel, ha tudatosan nem is, de megosztottad személyedet. Feltettél egy kérdést, amire mindig jön válasz, itt vagyok hát, hogy megmondjam, mit válassz. Nem más az ki ezt teszi veled, mint saját magad és kicsorbult nézeted. Jobban teszed, ha ezt felismered és azzal, ha nem is egész, de fél lesz sikered. Másik felét pedig hamarosan elérheted, csak folytasd így tovább és vedd hozzá a hited. Ha pedig kérdésed lesz még, tedd csak fel bátran, én majd megérkezek benned, mint melegség a nyárban.

D_02

A  transzformátor / érkezik a válasz

Ezzel magamra hagyott, ott a tisztáson, a felkelő nappal és mögöttem az óriási, havas csúcsokkal. Abban a pillanatban olyan tiszta volt minden, megszűnt a zűrzavar a fejemben, ami addig hol akaratos prózaként, hol pedig interferáló párbeszédként duruzsolt kéretlen.

IMG_2012

Oly tiszta minden…

IMG_2027

…megszűnik a zűrzavar a fejben (Annapurna south / 7219m)

Megértettem, hogy rajtam múlik minden és másokat okolni értelmetlen. A belső formáló erők varázsköntöse öltöztetett újra. Testemet belülről feszítette a lélek, nem felejtem, amíg élek. Olyan boldog voltam, azt hittem szét vet a szeretet ott nyomban.

D_10

Varázsköntös

Tudtam sokkal több vagyok, mint csontvázon a hús, légballonként kívánkozott ki belőlem egyre növekvő lelkem. Mindent érzett, hallott és látott, kinevette a fontoskodó anyagi világot. Botokat kaptam a kezembe, amit már használni is tudtam, segítségével bármekkora túlsúllyal könnyedén elbírtam. Így folytattam ezentúl az utamat és már együtt nevettem a kővel, fűvel, s paddal, amiken olykor megpihentem. Vidáman lépdeltem fel ezernyi lépcsőn és szökkentem át a gyökereken, amik még mindig kapaszkodtak a sziklákba. Már másként láttam őket, ragaszkodás helyett békés együttélés volt köztük és csendes megértés.

IMG_1962

Békés együttélés…

IMG_1988

…csendes megértés

Mikor leértem a városba néhány boldogtalan ember nem értette mitől van oly jó kedvem, hiába mondtam, hogy nemes forrásra leltem. Elmondtam nekik, hogy minden bennünk van, ha ezt felismerjük, a zár gyorsan átkattan. Bolondnak néztek sokan és egy idő után, megannyi vádaskodás miatt én éreztem magam bután. És mind közül a legfájóbb az volt talán, hogy elfordult tőlem, akit addig úgy tiszteltem, mint az atyám. Fogtam hát ismét a botokat, mert várt rám még egy feladat.

 

D_09

Támasz

D_08

Feladat

Fel, csak fel a hegyekbe, utoljára még egyszer, áldozatot hozni azokért, akiket a szenvedés nem ereszt el. Meredek csapáson haladni, teraszos földeken aludni, az összes csillagot lehozni, majd a helyükre visszarakni.

IMG_2081

Csapáson haladni…

IMG_1564

…teraszos földön aludni

Hisz én már megtaláltam magamat, most rajtam a sor segíteni nekik, ledönteni a legnagyobb falakat. Számomra ez lett a feladat, megmutatni az olajágat hozó főnix madarat. Mert ez érkezett, mint felelet, a kérdésre, amit szívem a békés hangnak feltett. Ismertem már jól az utat, a követ, a füvet, s a padot, semmi sem téríthetett el attól, hogy a felhők fölül a békétleneknek is elhozzam a napot. Hogy a díszes ruhákba öltözöttek is érezzék, az áldozatként hozott vér értük van, ezért azt tiszteljék. Hisz nekünk mind szolgálnunk kéne a földön, és amíg ez nincs így, szabadság sincsen, csak börtön.

D_05

Díszes

IMG_1893

Vér és áldozat

Végezetül azt még elmondom és aztán hagylak utatokra menni, hogy mikor újra a városba értem nem fogadott senki. Ahol addig vetett ágyam volt és vacsorám,  többé nem lehetett se az otthonom, se kis időre a szobám.  Fejem fölé új fedél kellett,  amit hamarosan meg is leltem új barátok mellett.  A botokat pedig, mivel már nem volt rájuk szükségem, kicsit megigazítottam és a falnak támasztva ott hagytam köszönetképpen. Egy fentről hozott üzenetet is rátűztem, ami nem más mint, hallgass rám és higgy bennem, magadban és mindenben.

D_12

Aki nem hiszi, járjon utána, mert bárkinek tud mesélni az Annapurna fehér koronája.

IMG_2175

Mese az Annapurnáról / Különkiadás” bejegyzéshez ozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.