Az első az útról

image

Már jó ideje nem frissült a blogunk. A lényeg, hogy Június 13. án föld körüli pályára álltunk. Szeretett szülőhazánkat Tompánál hagytuk magunk mögött, egy Kiskunhalason töltött éjszaka után. Az első fát is itt helyeztük el, mivel a nagy melegben nem bírta volna tovább az utazást a hátsó csomagtartón. Nem baj ez, hiszen az emlékezetes kiskunhalasi fogadtatást így legalább tudtuk viszonozni ezzel a kis diófával.

Azóta Szerbiában gyűlnek a kilóméterek óráinkba és lábainkba, ahol három nap alatt is rengeteg érdekességgel találkoztunk. Kezdésnek egy kis faluban cövekeltük le vadiúj Northface sátrainkat,ami a Gurutech segítségével jutott el hozzánk, és már pózoltunk pár fotóhoz,amikor is olyan vihar ugrott a nyakunkba,hogy nem győztünk minden cuccunkat védett helyre menekíteni. Hála Istennek megúsztuk nagyobb gond nélkül, de egy biztos, volt nagy fejetlenség, mire újból magunkra találtunk. Na ezek után jót mentünk másnap a forgalmas és nem túl izgalmas országúton.

image

image

Belgrádba érkezve egyből a Brazil favellákra emlékeztető nyomornegyedbe találtuk magunkat, ami nem adott sok okot bizalomra, miután betalált egy helyi suhanc egy szavas angol tudásával ami a “máni” volt. Bár nem volt para a helyzet, mégis jobbnak láttuk bekattintani cipőinket a pedálokba és a szemben lévő kis csapáson terepezni egyet a ktm-ekkel, mindenféle kommunális hulladékot kerülgetve.

image

Innen hamarosan az igazi Belgrád rakpartra mentünk és az aznapi út porát egy  vidám lubickolással mostuk le magunkról, a duna melletti , leginkább a kopaszi gáthoz hasonló remek strandon.

Kijutni belgrádból a tavalyi párizsi emlékeimet keltették életre, ahol igencsak megizzadtam mire újból megtaláltam a helyes irányt. Az estét egy félbe hagyott ház mellett töltöttük, őrület mennyiségű szúnyog társaságában.

image

image

Következő nap már délutánra járt, mikor épp azon gondolkodtam a bringa nyergében, hogy ma nem történt semmi említésre méltó, amikor is egy termál forrásra bukkantunk, ami közvetlen az út mellett laposodott 40 fokos szívmelengető vízével. Kamion sofőrök és egyéb szerzetek pancsoltak itt röviden, mi meg hosszan. Már önmagában ez is elég lett volna ahhoz, hogy ismét egy csúcsszuper napot tudhassunk magunk magunk mögött, mégis ezután következett csak az eddigi legkomolyabb élményünk.

Előljáróban csak annyit, hogy pár kilóméter után megérkeztünk a Szerb hegyekbe és egy kolostor romjait céloztuk meg sátrazáshoz, ahol egy igazi remetével találkoztunk. Dushan elképesztő, misztikus történeteivel és spirituális élményeinkkel a következő bejegyzésben találkozhattok majd.

Az első az útról” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Szevasztok Világjárók!Végre működik ismét a régebbi telóm,így még a későbbiek folyamán fölhívlak benneteket.Gondolom,hogy az eu-skirándulásod után van elképzelésed a Balkánról-de ez7 még csak a kezdet.örülök,hogy minden meglepő dolognak dudtok örülni.Nagyon vigyázzatok az egézségetekre,hogy birjátok a strapát.Én nem megyek most T.országba.Szept.l7.én indulunk Canadába és Kubába fogunk még átrepülni.végül rövidebbre sikeredett az út,mint terveztem,mert az utolsó fapados okt.7.ig jár csak.Csumi-az élet szép!Apád.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..